Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Woditska István: A nagybányai kerület bányatörténetéből. Ism. Téglás Gábor 344. o.

346 TÖRTÉNETI IRODALOM. 346 biztosai 1648-ban a Kis-Gepely és gentzvári akna bérlőjét dr. Gattyt rablómiveléssel vádolván, a régi bányagyámok kivágását a fejedelem halálos büntetés terhe alatt eltiltja. 1664-ben a vasvári béke erejével Lipótra száll a bánya; ez csak 1673-ban veheti zavartalan birtokába s a szepesi kamara 1674-ben a bányahatóságot újjászervezi, a bányászat és pénzverő oltalmazására katonai őrséget rendelt. De 1677-ben Wesselényi István a várost elfoglalja s a tisztviselőket bebörtönzi s csak 1685-ben áll helyre a nyugalom. 1689-ben 25.420 frtért a várostól Felső-Bányát a kincstár megveszi s újjászervezi a bányászatot. Közbe Rákóczy Ferencz kuruczai alatt újból hanyatlás; áll be, mig 1700-ban a pestis a bányászokat megapasztotta. A kincstár a bérlők káros rendszerével 1748-ban szakítva királyi felügyelőséget (Inspectorat, Oberamt) szervezve, s 1765-ben a várossal kezet fogva a Kereszthegy alá a Lobkovitz altárnát kezdeti, mellyel 1795-ben a régi vájatokba jutottak. A város azonban 1784-ben saját bányáit beszüntette s veresvizi és fernezelyi zuzóit 1 1.387 frt 34 dénárért a kincstárnak engedte át. Ekkor még a kereszthegyi bányában birt 10 részvénye is oly értéktelenné vált, hogy 1786-ban a 2250 frtnyi pótköltség (Zubusse) fejében sem sikerült eladni azokat. Nagy küzdelmet okozott az uj altáró alatti régi evések vize, s 1845-ben a Werner aknával vették munkába a délnyugati nagy üregek lecsapolását. A munkálatokkal felmerült költségeket a részvényesek nem birván, 1854-ben az egész Kereszthegy bánya kincstári tulajdonná vált. A romanai völgyből kiinduló s 29 alagúttal 16 kilóm, hosszússágban vezetett Thurzóféle vízvezeték segítségével 1864-ben egy vizoszlopos vizemelő » gépet állítottak fel, s a kormány nagy áldozatokkal igyekszik folyvást biztosítni hazánk eme nevezetes bányájának további jövőjét. A veresvizi bányamű N.-Bányától E.-Ny. 3'5 km. a Kőalja. Szűkölő, Dongás, Szarkarét és Morgó hegyek által köritett völgyben nagy múltját a vésővel eszközölt evések és a vasékkel hajtott a 2000 m. hosszú Sarlós-Boldogasszony altárnával is igazolja. Történelmileg azonban mégis 1764-ben szerepel először, a mikor a város a Maria Heimsuchung, Szt.-Lipót, Szt-József, Szt.-Háromság, Szt.-Márton, Szt.-Ferencz, Szt.Milclós, Szt.-Zsuzsánna, Salvator, Providentia, Szt.-János Evangélista. Szt.-Miliály, Szt.-Lörincz nevű régi felhagyott bányákat ismét mívelés alá vette, 1779-ben a zuzművekhez szükséges tavat megépíttető. 1785-ben a misztbányai társulat, a negyvenes évektől a kincstár vette át. Felsőbánya a 729 m. Nagybányahegyben már a XIV. században virágzó bányászatot űzött. Nagy Lajos több kivált-