Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Woditska István: A nagybányai kerület bányatörténetéből. Ism. Téglás Gábor 344. o.

344 TÖRTÉNETI IRODALOM. 344 A nagybányai kerület bányatörténetéből. A nagybányai m. kir. bányaigazgatósági kerület monographiájar a m. kir. bányaigazgatóság megbízásából és a belső oldalon elősorolt tisztviselők adatainak felhasználásával a millennium alkalmára szerkesztette Woditska István m. kir. mérnök. 5 bányatérképpel, számos szövegképpel és melléklettel. Nagybánya, 1896. 1 — 318. lap. Molnár Mihály könyvnyomtató intézetéből. Bittyánszky Ede, miniszteri tanácsos arczképével. Ara ? A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság kerületének tisztviselői olyan monographiával szentelték meg a millennium évét, melyért a hazai irodalom is köszönettel tartozik nekik, a kiknek buzgóságát Lukács László pénzügyminiszterünk elismerése a nyilvánosság előtt épen e napokban tüntette ki. A történelmi és közgazdasági tekintetből egyaránt fontos bányaigazgatóság körébe tartoznak : 1. a nagybányai magyar kir. vegyelemző hivatal, 2. a kereszthegyi, 3. a veresvizi bányamű, 4. a nagybányai elektrolit rézmű (épen szerző vezeti), 5. a fernezelyi kohóhivatal, 6. a felsőbányái m. kir. bányahivatal, 7. a kapniki bánya- és kohóhivatal, 8. az oláhláposbányai hánya- és kohóhivatal, és 9. az óradnai m. kir. bánya- és kohóhivatal. A Gfutintől a Petroszon át az Ünőkőig terjedő erdősnagy vidék éltető elemét tehát ez a szép multu bányászat képezi. Nagybánya bányaipara a mesés hajdankorra utaló nagy iiregesedéseket mutat a Kereszthegyen. Nevét is a Kereszthegyen részben a rómaiaknak tulajdonított Nagy-Verem nevű külvájától nyerte. A Gizella királyné által betelepített első lakosság Asszonypatakának (Rivulus dominarum. Fraeunbach) nevezte. A kunok 1086-ban elpusztítván, II. Géza 1141-ben uj szász telepeseket hozat. 1241-ben a tatárok újból megsemmisítették. Nagy Lajos 1347-ben szabad bányavárossá emelte Asszonypatakát s az évenkint választott bányamester a városi biróval és esküdtekkel bíráskodott, mig a kir. bányabért (urbura) a bányafelügyelök (scansores) kezelték a »régi szokott mértékek szerint.«- A biró az esküdtekkel a kamara gróf jogainak érintése nélkül aranypróbamestert (auri toctorem) választott. A város területét 3 mérföldre szabta a király s a szomszédos kővári koronaerdőkből biztosította a bányafát, mig a meszet magánosoktól szerezhették be. A városi ügykezelésből azonban a bányabértisztek (scansores) ki valának zárva. Zsigmond 1409-ben a kamara gróf mellé bánya bérszedő grófot (Comes urburariorum) is rendelt; de 1411-ben Belgrád váráért Brankovics György szerb fejedelemmel Asszonypatakát és Felsö-Bányát (Möns médius) arany-ezüst érczeikkel s a