Századok – 1897
Könyvismertetések és bírálatok - Wosinsky Mór: Tolnavármegye története. Ism. D. L. 337. o.
338 TÖRTÉNETI IRODALOM. 338 ismertette a váradi regestrumot s a pápai tizedlajstromokat. Mindezeket rendszer, összefüggés nélkül, csak amúgy epizódszerüleg egymás mellé és egymásután fűzve, bőven megtaláljuk Heves vármegye monographiájában is; rajtok kivűl ujat, j6 formán semmit. A mit a közigazgatásról, az igazságszolgáltatásról egy-egy rövid fejezetben elmond, ugyanazt minden jóravaló köz- és magánjogi tankönyvben megtaláljuk ; a mit tudni szeretnénk, azoknak a hevesmegyei viszonyokra alkalmazását nem leljük sehol. A tulajdonképeni történeti rész a 166-ik lappal véget ér ; azután az okmánytár következik. A ki már látott valahaokmánytárt, bizonyosan nem győz eleget csudálkozni azon a beosztáson, a melyet Balássy követett. Okmánytárát 3 fejezetre osztotta. Az első a megye régi nemzetségeire és helységeire vonatkozó okleveleket tartalmazza, nem sorrendi számmal, hanem §-sal jelezve. Szeretnénk tudni, hogyan foglalnak itt helyet, mindjárt az 1. §-ban a XIV. századi pápai tizedlajstromok ? — A 2—8. §. az Aba nemzetségről és annak ágairól tartalmaznak nem okleveleket, hanem rövid, zavaros ismertetéseket. A tulajdonképeni oklevél publicatio a 9. §-sal kezdődik ; az Aba nemzetségről két, mondd két oklevelet, tud felmutatni, abból is az egyiket azért közli, mert az Arpádkori Uj Okmánytár XII. 156. lapján hibákkal közölt példányt helyesbíteni akarja, miközben az a furcsaság esik meg vele, hogy alig van sora, melyben még több hiba ne volna. Azután a Khédey családra vonatkozó oklevelek következnek, 1340-től 1523-ig, szám szerint 38 darab, melyeket a családi levéltárból másolt le. A második fejezetben a Kompolthy és Csobánka nemzetségre vonatkozó oklevelek foglaltatnak. A Kompoltkiakról 7 oklevelet közöl egész terjedelemben, a már máshol publikáltakat regestákban adja. A rövid ideig szerepelt Cbúbankák viselt dolgairól 4, korábbi publikatiokból már ismert oklevelet olvashatunk. A harmadik fejezet csak 5 oklevelet tartalmaz az egri püspökség birtokviszonyainak megvilágítására. Az egyes okleveleket magyarázatok kisérik, melyekkel az előforduló helynevek helyrajzi fekvését igyekszik az író meghatározni. Miként látjuk, az oklevéltár se nem teljes, se nem rendszeres ; szerettük volna pedig, ha az első rész gyarlóságát a második ellensúlyozza. De hát az oklevelek közlésében ugyanazt az egyoldalúságot, ötletességet látjuk, a mit feldolgozásukban. Csak szeszélynek tulajdoníthatjuk, hogy a nemzetségből kihajtott ágakat (családokat) szintén nemzetségnek nevezi, mert