Századok – 1897
Értekezések - THURY JÓZSEF: A magyaroknak „szavarti-aszfali” neve - 317. o.
318 THÜR Y JÓZSEF. A császári írónak eme nagy fontosságú tudósítása a múlt század közepétől fogva 9 egészen a múlt esztendeig 2 ) úgy szólván szüntelenül foglalkoztatta történetíróinkat és nyelvtudósainkat, sőt külföldi történetbúvárokat is ; de mind amellett rejtély maradt előttünk úgy a furcsa hangzású szabartoi aszfaloi, vagy helyesen szavarti-aszfali nevezet, valamint a kelet felé, Persziszbe költözött magyarságnak hol léte és további sorsa. A sikertelenség oka abban rejlik, hogy az e kérdéssel foglalkozó valamennyi tudós belenyugodott abba a gondolatba, hogy a szavarti-aszfali nevet a régi irók közül egyedül csak Konstantinus császár ismeri s hogy a Persziszbe költözött magyarokról éppen csak ő neki van tudomása. Pedig hát voltaképpen úgy áll a dolog, hogy a magyaroknak ezt az egyik régi nevét négy, illetve öt nemzet irodalma ismeri ; a X. század elejétől fogva a jelen század első feléig összesen tizenegy történetíró beszél a Persziszben megtelepedett töredékről ; s ennek lakhelyét és történetét a IX. század közepétől fogva a XIII. század második feléig ismerhetjük az egykorú írók tudósításaiból. A kutatás eme nevezet és az elmaradt magyarság után, annál könnyebb lett volna tudósainknak, mert hiszen éppen magában. Konstantinusz császár tudósításában benne van az útmutatás arra nézve, hogy hol kell tovább kutatnunk. A császári író szövegéből ugyanis kétségtelenül kitűnik, hogy nem magok a magyarok nevezték magukat szavarti-aszfaliwak, hanem más népek adták reájok ezt a nevet. Ennélfogva legelőször is arra gondolhatnánk, hogy a görögöktől származik ez az elnevezés, mivel éppen csak görög embertől, tudtuk eddigelé, hogy így is nevezték egykor a magyarokat, Ámde mind e mai napig nem került elő olyan bizánczi író, a ki. Konstantinuszon kívül, ismerné és emlegetné a szavarti-aszfali nevet, mely körülményből világosan kiderül, hogy Konstantinusz császár nem az ő előtte élt görög írók útján tud erről a névről, hanem valamely idegen néptől hallotta ; vagyis nem a görögök nevezték el a magyarokat szavarti-aszfalinak, hanem valamely más nép. Melyik nép? A magyarság zömétől Lebediában elszakadt töredék Perszisznek, vagyis a régi persa birodalomnak egy bizonyos részében telepedett meg, — s ennek a körülménynek azt a gondolatot kell támasztani bennünk, hogy a szavarti-aszfali el-J) L. Pray György : Annales veteres Hunorum, Avarorum et Hungarorum. Vindobonae, 1761. 9 L. Peez Vilmosnak két czikkét a Philologiai Közlöny 1896. évf. májusi és novemberi számában s Fiók Károly czikkét a Századok mult évi szeptemberi füzetében.
