Századok – 1897
Tárcza; Önálló czikkek - Dr. Illéssy János: Lehel kürtje és a jászok 261. o.
262 TÁRCZA. tam. Mikó János, a fel-csiki hadak hadnagya, a ki a török segítségére Magyarországba kiindult Apafi fejedelem táborával a Tisza mentén eső helységekben megfordult, naplójában 1682. évről ezt irja: »28. aug. voltam a jászberényi templomban és ur Haller Pál uram ő nga és Apor Lázár is jöttek, ott ettünk fölöstököt, ott láttam az Leend kürtjét, melylyel megölte volt a királyt.« Ez az adat két szempontból becses. Először : a Lehel mondának a jászkürthöz fűződését egy teljes századdal régebbé teszi,, mint Molnár munkája. Másodszor: azt bizonyítja, hogy a kürt ekkor a jászok birtokában volt. Tehát a Rákóczi árvák kincstárában talált Lehel kürt nem lehet azonos a jászberényi Lehel kürttel. Az idő, a viszonyok összevetése ezzel az adattal kizárja a két kürt azonosságát,1 ) megmagyarázza egyszersmind azt : miért nem hozakodtak fel a jászok a német lovagrend képviselőinek a birtokbaigtatás és helyszíni szemlék alkalmával, hogy miképpen jutottak a kürt birtokába ? Nem hozakodtak, mert nem hozakodhattak fel ; levén ők a kürtnek folytonos, szakadatlan birtokában. A jászok birtokában volt a kürt nemcsak ekkor, de még régebben is. Emlékeztek egy régi versre, melyet Thaly Kálmán adott ki 1864-ben »Vitézi énekek és elegyes dalok« cz. becses gyűjteményében. (I. kt. 279.1.) E versben az ismeretlen poéta ekép kesereg : A vers keletkezésének ideje ismeretlen. A tudós kiadó a XVII; század első felébe teszi. Szeretném, lia igazán ugy volna, de — megvallom — én nem merem ilyen réginek becsülni. Hangja,, kifejezései, technikája inkább a »Hej Rákóczi, Bercsényi« korára utalnak. Hiszen az a másik siralmas ének, melyet a »Hajdani emlékezetes nemes Nagy Kunságnak, vitézek anyjának nagy romlásáról« czímmel a Szenesei codex tartott fenn, csak 1680 — 90. közt írathatott, a tatár pusztítás szomorú emlékére, mégis jóval 9 Még nem egészen ; mert a válságos év, a mikor Thököly a féltett kincset biztosb megőrzés végett Munkács várába vitethette, 1684—85, Szerk. Nemes Jászság, Híres Kunság, Nagy jajra jutott ; Csendessége, Békessége Mert felbontatott, Boldogsága elfogyott, Szabadsága megromlott, Hire s neve Szép czímere Béborittatott stb. stb. Ezt gyászolja, Tapasztalja Berény városa ; Nemes Jászság, Hires Kunság Régi lakosa. A kürtöt ritkán fújják Bú és bánat közt dugják, Mert már magok Nyájasságok Nem nyugtathatják sat.
