Századok – 1897
Tárcza; Önálló czikkek - Dr. Illéssy János: Lehel kürtje és a jászok 261. o.
T Á R C Z A. LEHEL KÜRTJE ÉS A JÁSZOK. Mikor e folyóirat mult évi deczemberi füzetében (492. 1.) jieliány történeti adatot soroltam fel a jász kürthöz fűződő mondáról, legfőképpen dr. Szendrei Jánosnak »Magyar hadtörténelmi •emlékek az ezredéves orsz. kiállításon« cz. munkájában — alighanem Tóth Bélának a Lehel kürtjéről a Pallas Lexiconában (XL 358.) foglalt czikke után — nyilvánított azon véleményét igyekeztem megczáfolni, hogy a jász kürtöt a Lehel mondával legelébb Molnár Eerencz hozta kapcsolatba a kürtről írt és 1788-ban megjelent, a rá következő években pedig magyar és latin nyelven több kiadást ért munkájában. Az én adataim tulajdonképen támogatni akarták Valentinus Bujdosónak ugyancsak e folyóirat mult •évi folyamában Szendrei munkájáról írt helyreigazításait, mely czikk a Lehel kürtről jó részt ugyanazt tartalmazza, a mit Thaly Kálmán bővebben már elmondott szintén e folyóirat 1886-ik évfolyamának első lapjain »Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink kincstáraiban« cz. értekezésében. Mikor én a tárgyhoz hozzá szólani bátorkodtam, nem tartottam lehetetlennek Valentinus Bujdosó azon állítását, bogy a most jásznak nevezett kürt azonos azzal a régi magyaros vadászkürttel, mely a Rákóczi árvák ingóságairól 1688-ban összeírt leltárba Lehel vezér tulajdona gyanánt vétetett föl. De már akkor kétkedésemet fejeztem ki V. B. magyarázatai felett, melyekkel a Lehel kürtnek a jászok birtokába visszajutását megfejteni igyekezett. Hogy nem Rákóczi Ferencz adta vissza a jászoknak, azt felhozott adataim — úgy hiszem — kétségtelenné teszik. A másik föltevés ellen, t. i. hogy a kürt visszaadományozója Kollonics Lipót bibornok, esztergomi priraás lett volna, nem mertem egész határozottsággal kikelni, csupán kételyemet fejeztem ki benne. A dolog nem hagyott nyugodni. Kezdtem a jászkunok régebbi történetét lapozgatni, hátha sikerülne a »megfejtésre váró talányt« megoldani ? Es csakugyan Gyárfás Istvánnak »A Jászkunok története« cz. nagy munkájában, a IV-ik kötet végén <407. 1.) ide vonatkozólag egy kétségbe vonhatatlan adatot talál-18*
