Századok – 1897

Tárcza; Önálló czikkek - Szilágyi Sándor: Az Országos Levéltár a képviselőházban 169. o.

T Á R 0 Z A. AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR A KÉPVISELŐHÁZBAN. A képviselőházban, az Országos Levéltár költségvetésének tárgyalása alkalmából, jan. 29. és 30-án hosszabb, érdekes és beható vita fejlődött ki. Mint várni lehetett, ez a tétel nem képezett pártkérdést, sőt örömmel láttuk, hogy épen a Kossuth-párt volt az, mely az Országos Levéltárnak fejlesztését sürgette. Iguzr hogy ennek a pártnak egyik vezérféríia Tlialy Kálmán, egyik legrégibb bajnoka a magyar történetírásnak, ki 30 év óta kutat ebben a levéltárban, látta, hogy fejlődött a kamarai levéltár országos levéltárrá, liogy lett a legelőször általa úgynevezett »lymbus« a magyar történetírás aranybányájává, sőt erre a fejlődésrekésőbb, mint maga is jelzi, hogy befolyást gyakorolt, s már tíz év előtt sürgette a reformokat. Most is nagyszabású beszéddel lépett a sorompóba. A levéltár igazgatója Pauler Gyula. Tőle van a szervezés terve, valamint a tervnek végrehajtását is ő eszközölte. Ő állította össze annak személyzetét, s valóban oly éles látással, liogy ma a tudósok egész gárdája működik együtt, közösen, egy czélra. Azt mindenki látja, hogy mit köszön ezeknek a magyar történetírás: Nagy Gyula editiói. Csánki Magyarország földrajza a Hunyadiak korában, Tagányi Erdészeti oklevéltára s mindenek fölött Magyarország története az Árpádok alatt, valamint a többieknek irodalmi működése sokkal ismertebbek, hogy sem részletezni kellene. De a mit a nagy közönség nem tud, az, liogy, a hivatalos folyó ügyeken kívül, mennyire vannak a kutatók által igénybe véve a levéltár tisztviselői, hogy milyen készséggel és szakismerettel szolgálják ki azokat, adnak utasítást és útmutatásokat nekik, — szóval, liogy mit köszön ezeknek a történetírás. S bogy e részben még Eötvös Károly sincs jól tájékozva, azt jan. 29-én tartott, különben igen jóakaratú beszéde is mutatja. Minő sötét kép az, melyet beszéde bevezetésében fest,