Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Thode; Henry: Der Ring des Frangipani. Ism. Kropf Lajos 163. o.

164 TÖRTÉNETI IRODALOM. arany gyűrűt hoztak el hozzá megtekintés, illetőleg megvétel végett. A gyűrűt két olasz földművelő találta volt ásás közben, mintegy két méternyi mélységben Pratanál Pordenone közelében Friuliban. A német ember megvette a gyűrűt, félrelökte az öreg olasz krónikát és egész erélylyel fogott azon kérdés megoldásához, hogy ki volt az az előkelő német, — mert a gyűrű művészies kivitele miatt valami szegény »lanczkenet«-té csak nem lehetett, így okoskodik szerzőnk, — ki e gyűrűt Friuliban elvesztette ; s hosszas keresés és megfontolgatás után azon meggyőződésre jutott, hogy a gyűrű tulajdonosa más nem lehetett, mint Frangepán Kristóf, ki I. Miksa császár zászlója alatt csakugyan küzdött Pordenone közelében és itt 1514-ben a velenczeiek fogságába esett. Szerző nagy lelkesedéssel írja le először is, mint jutott lassankint e meggyőződésre. Leírja továbbá Kristóf gróf fogságának történetét s a legnagyobb gonddal és hangyaszorgalommal összegyűjtött minden apróságot, a mi Kristóf és hű házastársának, a szép Apollóniának életére némi világot vet. Munkájának eredményét a jelen, rendkívül csinos kiállítású könyvben közölte, melyet nemcsak a történetkedvelő, hanem a régészet és művészet barátja is érdeklődéssel fog átlapozgatni. Sőt még a bibliograpbus is talál érdekes dolgot benne. Csak az a hibája, még pedig igen csúnya hibája a könyvnek, hogy szerzőt minduntalan elragadja lelkesülése a tárgy iránt és rhapsodikus, deklamáló hangon ír, a mi majdnem elrontja művének tudományos értékét. Szerencséjére közli a fölhasznált irodalom jegyzékét, és kivonatokat ad a velenczei levéltárakból és Marino Sanutoból, különben akárhány olvasója azon véleménynyel tenné le könyvét, hogy pseudo-tudományos mystificatiót olvasott, nem pedig valóságos történelmet. Épp e fellengző gondolatjárásnak eredménye valószínűleg maga a következtetés is, liogy a talált gyűrű valaha Frangepán Kristófé volt ; de a fölkutatott tanúbizonyság értékének e vérmes túlbecsülése egy csöppet sem von le magának a könyvnek érdeméből, ha t. i. kellő óvatossággal olvassuk el azt. Frangepán Kristóf fogságát már ismerik nálunk két változatban, t. i. Garay János költeményéből és Wenzel Gusztáv egy akadémiai értekezéséből. Az előbbi a Kisfaludy-Társaság Evlapjai-hsai, a régi folyam VII. kötetében (1845— 1846) jelent meg, Wenzel értekezése pedig eredetileg az Akadémiai Értesítő-ben, a legrégibb folyam X. kötetében (1850). Nem tudom, Garay honnan vette az ő versioját »Frangepán Kristófné« czimű költői beszélyéhez. Alkalmasint csak az alapgondolatot találta valahol, talán Wagnernél s ezt a