Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

146 TÖRTÉNETI IRODALOM. kezdve a 30-as — 40-es évekig legkevesebb 30,000, sokszor 60,000 mázsát szállítottak a külföldre. (Az 50-es években a kivitel már csökken, a miből okszerűbb fakimélésre lehet következtetni. A hamuzsír égetés tényleg csak primitiv gazdasági viszonyokkal igazolható pazarlás.) De még a mult század sem látott olyan rablógazdálkodást, mint a mienk. Tudnunk kell ugyanis, bogy a birtokososztályt e században a gazdasági csapások egész sorozata a legválságosabb helyzetbe juttatta. Az ily gazdasági krizisek mindenekelőtt a tartalék tőkéket fogyasztják el. A mi birtokos osztályunk az erdőt tekintette ily tartaléknak s csak természetes, ha gazdasági életét és politikai uralmát legszívesebben erdei kincsének feláldozásaival váltotta meg. Ez a tulajdonképeni magyarázatja, miért kellett az országnak egészen 1879-igr vagyis az erdő törvény életbeléptéig ölbe tett kezekkel nézni, miként tűnnek el az értékesnél értékesebb erdők. Még a jogilag lekötött vagy elidegeníthetetlen birtokok, miként a holt kézi, bitbizományi és községi erdők, még ezek is oly élelmes üzletemberek kezére kezdenek jutni, kik a közügy kiszámíthatatlan kárára, minden tekintet nélkül a jövőre, irgalmatlanul letarolták mindazokat az erdőségeket, melyek valamely folyam, vasút vagy jó karban levő ut mellett terültek el, akár alkalmas volt a talaj másféle termelésre akár nem. Az általános pusztulásnak nem állottak ellen, csak az állam, a maga hatalmas erdőbirtokával — bár a végvidéken az állam is sokat vétkezett — továbbá a forgalmi utaktól messzire eső erdők, meg végre azok a papíron legjobban szabályozott, de a valóságban leginkább elhanyagolt erdők, melyekben napjainkig fenmaradt a tulajdon régi formája, a birtokközösség. Ugyan azok az okok. melyek eleddig megnehezítették ezeknek az erdőknek okos kihasználását, most megóvták őket az oktalan fejszétől. * Tán felesleges külön kiemelni, hogy az eddigelé felsorolt factorok nem érvényesítették fesztelenül, minden korlát nélkül kártékony hatásukat. Hiszen lia ez igy lett volna, ma nem volna az egész országban egyetlen erdő, talán még facsoport sem. Mi több, ha tényleg semmi sem akasztotta volna meg ez. ellenséges tényezők rombolásait, kétkednünk kellene, vájjon állami fennállásunk ezer évén át volt-e egyáltalán kormányzat és törvényhozás, volt-e kultura. mely ez elnevezésre érdemes? Hogy még mindig igen tekintélyes erdő területtel dicsekedhetünk, circa 15 millió holddal: ez a kulturkérdések iránt lehet •hogy olykor tunya, de soha el nem szunnyadó érzékünknek köszönhető.