Századok – 1897
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Anna szász herczegné magyar trónkövetelő 1458-ban 1. o.
ANNA SZÁSZ HERCZEGNÉ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ 1458-BAN 1 I honában él, és abban a tudatban, hogy legközelebbi vérrokonát, nőtestvérét hitvesül bírja. »Most már tehát — így folytatja — nem marad egyéb hátra, mint bogy mind azok az országok, fejedelemségek és uradalmak, melyek uralkodójuktól megfosztattak, az ő nővérét, ki az elhunyttal közös szülőknek sarja, el .ne hagyják, hanem ezt és vele minket, mint Istentől rendelt gyámját és őrét, készséges akarattal fejedelmüknek fogadjanak el.« Ezek után fölkéri a magyarországi rendeket, hogy mielőbb hirdessenek országgyűlést, melynek helyét és idejét jelentsék be neki. hogy oda kellő utasítással ellátott követeket küldhessen. Viszont igéri, hogy amennyiben óhajtásait teljesítik, a vele rokoni kapcsolatban álló fejedelmekkel együtt mindent, a mi az ország javának előmozdítására alkalmas, meg fog tenni.1 Mikor ezek a levelek Írattak, a királyválasztó országgyűlés már rég ki volt hirdetve, és kitűzött határnapja (január elseje) elmúlt. Vilmos berezeg erről bizonyára csakhamar értesült. De ennek daczára az országgyűlésre követeket nem küldött, kétségkívül azért nem. mivel attól lehetett tartania, hogy elkésve érkeznek meg. Pedig az érdemleges tárgyalások csak január 20-ikán vették kezdetöket. Négy nappal utóbb Mátyás királyivá megválasztatott. Az országgyűlésen e szerint szász követek nem voltak jelen. Montschiedel pedig bizonyára óvakodott a magyar rendek körében mutatni magát ; nemcsak azért, mivel mint Ciliéi Ulrik híve gyűlöletes volt, hanem azért is, mivel őt Magyarországban törvényes zágrábi püspöknek el nem ismerték. Azonban Vilmos berezeg a bevégzett tényekben, a Mátyás választásával teremtett helyzetben nem nyugodott meg. Valószínűleg a hozzá érkezett tudósítások, a melyek szerint a leghatalmasabb magyar urak a királyválasztás előtt az országgyűlést elhagyták volna, és Mátyást uralkodójuknak elismerni vonakodnának,2 ) támasztottak benne reménységeket. ') A fogalmazatok Drezdában. Eredeti példányt a magyarországi levéltárak egyet, sem tartottak fönn. 2) Egy ilyen tudósítás, melyet Monliaupt János Freiburgból 1458 február 11-ikén küld neki. megvan a drezdai levéltárban.