Századok – 1897

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz kortörténelme - I. 97. o.

106 SÖRÖS PONGRÁCZ. FORGÁCH FËRENCZ KORTÖRTÉNELME. foglalatja: Zrínyi hatalmas, vitéz, de erőszakos, az eszközökben éppen nem válogató oligarcha, ki azonban, midőn kell. életét szívesen adja a szeretett hazáért, íme az igazoló példák előre bocsátott rövides összefoglalásomhoz. Még csak azt említem, hogy vannak Forgáchnál dicsérő jellemzések is, melyek, ha nem oly számosak mint a gáncsolok, a korban kell az okát keresnünk s csak kis részben az iróban. Ilyenek például Losonczynak (38., 39., 40., 44. 1.), Vas Mihálynak (45—46.), Mecskeinek (69., 71., 73. 1.), Horváth Márk szigetvári kapitánynak (129. 1.), a vitéz katonának. Forgách Simonnak (v. ö. pl. 175. 1.) jellemzései s végül Tlmry Györgyé, melylyel Forgách műve végződik (522. 1.). Forgách egész jelleme, a mennyire művében s életében megnyilatkozik, bizonyos nyers őszinteség jellegével bir ; oly benyomást tesz reánk, hogy nincs okunk megtagadni tőle a hitelt, midőn ezt olvassuk nála: »Akkora a szinte hihetetlen események száma, hogy majdnem elijeszt bennünket az Írástól ; nehogy valaki valahogy azt gondolja, hogy valami más a czélunk mint a történelmi hűségre való törekvés.« A bűnnel telt kor eseményeiből sokat el is hallgat. »Mert lehetne, úgymond, sok és az elmondottaknál szörnyűbb dolgokat is elmondani, de a múltnak még friss emlékezete be találná szennyezni az élőket.« x) Oly iró hangja ez, ki nem szívesen, hanem kényszerítve nyúl a kor bűneihez, hogy »nostro exemplo sibi omnes norint, velintque consulere« 2), de még itt is. a mennyire lehet, kimélettel jár el. SÖRÖS POXGRÁCZ. q Forgácli. 179. 1. 9 U. O. 32. 1.