Századok – 1897
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Anna szász herczegné magyar trónkövetelő 1458-ban 1. o.
4 FRAKNÓI VILMOS. Vilmos herczeg nem habozott neje örökösödési igényeit fölkarolni, és pedig V. László egész örökségére: a magyar és cseh koronákra, ugy szintén az osztrák herczegségre. Anna herczegasszony azonnal a következő czímet vette föl : »Magyar-, Cseh-, Dalmát- és Horvát-országok született királynéja (regina nata), Ausztria és Luxemburg herczegnője, Morvaország őrgrófnője sat.« Vilmos herczeg pedig neje »törvényes gyámjának« (legitimus tutor) tekintette és czímezte magát. A trón-igények érvényesítése végett már deczember első napjaiban Pappenheim Konrád kóburgi várnagyot és Leubing Henrik jogtudort Bécsbe küldötték, azzal az utasítással, hogy a teendők iránt a zágrábi püspökkel értekezzenek. Boldizsár püspök javaslatai oda irányultak, hogy a herczeg a magyar rendeknek neje örökösödési igényeit mielőbb jelentse be ; a királyválasztó országgyűlésre követeket küldjön ; az uralkodókat, kikkel barátságos viszonyban áll, különösen pedig sógorát a lengyel királyt kérje föl, hogy ügyét a magyar rendeknél támogassák ; végre a császárhoz azzal a kéréssel forduljon, hogy a kezei között levő magyar koronát Anna herczegnő, mint »természetes örökös« számára tartsa fönn, éssenki másnak ne szolgáltassa ki. Nem hallgatta el azt az aggodalmat, hogy a magyarok, lia a szent koronát kezeikbe tudják keríteni, a magok soraiból választanak királyt. De Mátyás jelöltségéről és az érdekében « megindult mozgalomról ekkor tudomása még nem volt. A társalgás folyamán V. László kimúlta kerülvén szóba, azt a nézetet fejezte ki, hogy az ifjú király nem természetes halállal végezte életét.1 ) A zágrábi püspök a szász követekkel való találkozásait arra is fölhasználta, hogy a praetendensnek Magyarország földrajzi és politikai viszonyairól tájékozást nyújtson. Közlései hézagosak és jelentéktelenek. Figyelmet egyedül azok a rövid észrevételek érdemelnek, amikkel az ország egyházi és világi nagyjainak pártállását jellemezi, azon magatartás szerint, amit V. Lászlóval szemközt tanúsítottak. ') Az imént idézett jelentésben.
