Századok – 1896

Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129

160 PÓR ANTAL. felé. Kiséretökben nem kevesen valának főpapok, országnagyok, vitézek, főurak, előkelő nemes asszonyok és kisasszonyok ; kiket név szerint megemlíthetünk, a következők : Garai Miklós a volt nádor két növendék fiával : Miklóssal és Jánossal, valamint unokatestvéreivel : István fia Pállal, Pál fia Jánossal és Botos Gergelylyel, a Keresztúri András fiával; Forgách Balázs a, királyi főpinczemester, Nevnai Treutel János, néhai Alsáni János bán fia Pál mester, s ennek fiai : László és Miklós ; Kanizsai János fia István, Ákos bán fia Mick, Korogi Fülpös fia István macsói bán és Maróti János. Gyakovárban egy-két napig megpihenvén, alighanem azért, mert hirét vették, hogy a lázadók őket itt megtámadni akarják, a királynők és kíséretök julius 25-én, szerdán, szent Jakab apostol napján, korán reggel elindultak Gara felé, hogy ott a nádor jól megerősített várában nagyobb biztonságban lehessenek, midőn Garához közel az országúton Horváti János, Palisnai János keresztes és gonosz társaik x) vezérlete alatt megszámlálhatatlan fegyveres nép lándzsával, karddal és íjakkal őket váratlanul megrohanták. Garai Miklós fiaival, rokonaival és csatlósaival, Forgách Balázs, Korogi István és a többiek, kiket név szerint említettünk, vitézül védték a királynőket, minthogy ezek kocsija körül folyt leginkább a harc; de a sokasággal szemben elégtelen volt erejök. Forgách harczolva elesett, legott a királynők láttára le is nyakazták ; Garai Pál fia János szintén elbukott, őt is lefejezték; Botos Gergelyt leszúrták; Garai István fia Pál súlyosan megsebesült és fogságba került, azonképpen Garai Miklós, a nádor ifjabbik fia, míg a másik gyors futással menekült ; fogságba kerültek még : Alsáni Pál két fiával, Treutel János, Kanizsai István, Akos fia Mick, Korogi István és Maróti János többé kevesbbé megsebesülve. Leghősiesebben a nádor védelmezte úrnőit. Leugorva lováról, hátával a királynők hintajának támaszkodva osztogatta a csapásokat. Lándsával, karddal nem mertek hozzá közeledni, nyilakat lőttek reá, de ő azokat, mint a nádszálat tördöste testébe, nehogy gátolják. Végre valaki hátulról, a kocsi alól rántotta le lábáról. Arczczal bukott a földre, a tömeg rárohant fejét vette s azt azon véresen dobta a királynők hintajába. Levervén immár kíséretét, a dühös hadi népség a királynőknek esett, megfosztotta őket drága ruháiktól, ékszereiktől, tömérdek kincsöktől, podgyászoktól és előbb a zágrábi püspökség Gunacli várába, aztán Újvárba (Novigrádba) vitték, J) Ezek közül Korpádi Jánost és Lászlót, valamint Szerdahelyi Koron Pétert említhetjük,