Századok – 1896

Tárcza; Állandó rovatok - Uj könyvek - 86

88 TÁRCZA. Nagy silly van fektetve az illustráczióra is, melyek vagy a legkiválóbb római emlékek reprodukcziói vagy restaurált épületek, tájrajzok a szöveggel szoros összefüggésben állanak, melyet szemléltetőleg bemutatnak. Kiállítása ilíszes s rendkívül alkalmas jutalomkönyvnek is. — »DR. CONEGLIANO IZRAEL és érdemei a velenczei köztársaság körül a karloviczi béke utánig« czímen a budapesti országos rabbiképző intézet 1894/95. évi értesítőjében dr. Kaufmann Dávid hosszabb, kiadatlan forrásokon alapuló értekezést közöl e híres zsidó orvosról, ki Konstantinápolyban Yelencze érdekeinek kiváló képviselője volt. A Páduában élő Conegliano József ifjabbik fia Izrael szülővárosában 1673 junius 8-án nyerte el az orvosi tudorságot, mire két év múlva 1675-ben Konstantinápolyiba költözött, hol néhány szerencsés gyógyítás után csakhamar a legkeresettebb orvos, de egyúttal a legbefolyásosabb ember is lett. Már 1682-ben a velenczei tanács Donato Griambattista Yelencze ( konstantinápolyi ügyvivője mellé rendkívüli követségi orvossá nevezte ki. Azonban nem sokáig maradhatott meg állásán, mert 1 a kitört török háborúk, melyek színhelye Ausztria-Magyarország volt, őt Konstantinápolyból menekülni kényszerítették. A háború ' befejezte után több ízben szerepelt még Konstantinápolyban mint diplomatiai megbízott. Ekkori működése azonban hazánkat nem érdekli. Csak a karloviczi béke alkalmával jut Magyarország történetével szorosabb kapcsolatba. A békealkudozásokban Ruzzini velenczei követ oldalán vett részt, s a karloviczi békének Velenczét érdeklő pontja, mely szerint Morea és Dalmáczia tengerpartja a velenczeiek kezén marad, jórészt az ő közreműködésének volt köszönhető. A békekötés után Konstantinápolyban telepedett le, hol orvosi gyakorlatát tovább folytatta. Kaufmann munkájának függelékében közli a Coneglianora vonatkozó eddig kiadatlan okmányokat szószerint, melyek legnagyobb része a velenczei állami levéltárból van. Az érdekes, szépen megírt munkát ajánljuk olvasóink fi gyei lilébe. »A NYOMTATÁSBAN MEGJELENT LELTÁRAK EGYETEMES KÖNYVÉSZETE« czímen De Mély Ferdinand és Bishop E. szerkesztésében két szép kötet jelent meg legközelebb Párisban a közoktatási tárcza költségén. Az egyes történeti leltárak országok szerint s ezenbelűl évrendben vannak fölsorolva. Jól esett látnunk, hogy , Magyarország is a megillető helyet foglalja el s a II. kötet 1. füzetében a 127—145. lapokon százötvenöt leltárral van képviselve. Ezek között legrégibb a pannonhalmi apátság kincseinek összeirása a 11—12. századból, legújabb Tököly Imre és Zrinyi Ilona ingóságainak összeírása 1707 —1710. évekből. Forrásai között az első helyet b. Badvánszky Béla, Magyar családi élet és ház«