Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monographiája. I. kötet. Ism. Érdujhelyi Menyhért 927

929 TÖRTÉNETI IRODALOM. barbárok által emelt, de már teljesen elhanyagolt földmüvet két pontban átszelte. (Ezen utóbbi nézethez sok szó fér; már csak azért is, mivel az említett kisebb római sánczban, ép úgy mint a nagyobbikban, egyetlen római tégla, vagy útjelző kő sem található.) Csak dicsérettel szólhatok a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő kor tárgyalásáról. A fáradságos adat-gyűjtés és éles kritika utján sok érdekes dolog jut itt napfényre. Dudás igazán sok fáradsággal állította össze a magyar nemes családok lajstromát, melyeknek a mohácsi vész előtt Bács és Bodrog vármegyében birtokaik voltak. Igen szép a vármegyei élet ismertetése is e kor történetében. Midőn azonban mindezekért dicsérettel adózunk az írónak, egy kis tollcsuszamlást helyre kell itt igazítanunk. A 117. lapon a pristáldokat megkülönbözteti a királyi emberektől; szerinte a birtokbaiktatásoknál a pristáldot a királyi ember helyettesítette. Sokkal helyesebb ennél Bartal véleménye, ki azt tartja (Comment. ad hist. stat. jurisque publ. I. k. 346.), hogy a király pristáldját királyi embereknek nevezték. Különben a pristáld neve (prestavnik = képviselő) is azt bizonyítja, hogy a határjárásoknál, birtokbaiktatásoknál stb. a pristáldok a hatóság képviselői voltak. Ha pedig oklevél-gyűjteményeinket fürkészszük, épen megbizonyosodunk az iránt, hogy a pristáld és a királyi ember egy és ugyanazon jelentésű. (E tekintetben elég utalnunk az Anjoukori okmánytár III. k. 481. lapjára.) Sok figyelemre méltó adatot találunk a vármegye hajdani lakosainak ismertetésében. Azonban a XI. századbeli lakosok ismertetésénél — ügy látszik — a szerző kissé túlságosan megbízik a névtelen elbeszélésében. Talán ez az oka, hogy e korban a szlávokról mitsem akar tudni; pedig nagyon sok okunk van azt tartani, hogy e korban részben szlávok lakták a Duna-Tisza közének déli vidékeit. A szlávok csakhamar beolvadtak a magyarságba s így nyom nélkül eltűntek. A török hódoltság kora Bács-Bodrog megye drámai színezetű történetének egyik legérdekesebb része. Az eltűnt magyar községek helyén szláv gyarmatok keletkeztek, az uj lakosok a községek magyar nevét elszlávosították. A hajdani Bács és Bodrog megyék régi lakóiból még csak hírmondó is alig akad. A nagy változások szomorú képét híven festi Dudás és Iványi a III. és IV. részben. Midőn e rész tudományos értékét is elismerem, némi észrevételt kell itt tennem egynémely hiányra. Azt állítják a szerzők, hogy a bunyeváczoknak a török hódoltság idején Kunbaján, Ludas, Bajnok és Tavan-