Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Demkó Kálmán: A szepesmegyei történelmi társulat milleniumi kiadványai I–III. kötet. Ism. Crescens 918

920 TÖRTÉNETI IRODALOM. csekélyebb adatokra terjedő figyelemmel átdolgozva jelent meg. Használatát igen ügyesen szerkesztett tárgymutató könnyíti. A Szepesség őskorában Münnich, a gánóczi telepből, a széngödrökből, a bélai, poprádi és galmuszi czölöpépítményekből mutatja ki, hogy a föld már az őskorban is lakott vala, Érdekesen tárgyalja a történetelőtti kort a szepesi barlangokban talált leletek alapján, felsorolja a megye területén található terrász építményeket és körsánczokat s elmondja a Szepességben szerepelt néptörzsekre vonatkozó nézeteit. Egészben véve ezen részben kissé kidomborítottabb képet vártunk volna. A szerzőnek nem lett volna szabad »a puszta tényeket és az azokon alapuló elvitázhatatlan viszonyokat« pusztán felsorolni, hanem az archaeologia mai fejlettségéhez mért feldolgozásra is kellett volna törekednie. Igen érdekes a monographia második kötete, mely Svábg Frigyes-nek, a megye e régi és jeles tudósának: Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története czimű művét tartalmazza. A mű nyolcz fejezetre oszlik. Az első fejezetben a telepesek legrégibb nyomait, a szászok bevándorlására vonatkozó adatokat s a XXIV királyi város szervezetét olvassuk. A második fejezet a tatárdúlást és az uj, végleges alakulást, a harmadik az elzálogosítás utáni századot, a negyedik a mohácsi vésztől a harmincz éves háború kezdetéig terjedő időközt tartalmazza. Ezen utóbbi fejezetben érdekes és részben új a Kasparek monda fejlődéséről s az anabaptistákról irott rész. Az ötödik fejezet kivált a Lubomirszkiak szereplésével, a hatodik a visszahelyezés körül folyt tárgyalásokkal, a hetedik az átmeneti időszak kísérletezéseivel s végre a nyolczadik fejezet a szabadság harczczal foglalkozik, — per eminentiam. Az egész műhöz érdekes függelék járul, melyben a szepesi szász grófok, a szepesi városok lengyel starostainak, a lengyel földbirtokosoknak, az átmeneti idő administratorainak névsorát olvassuk. Sváby, mint a XIII. város levéltárnoka alaposan átkutatta és felhasználta a gondozása alatt lévő levéltárt, egyéb kutatásokat azonban, mint önmaga is mondja, nem tehetett. A mű teljessége szempontjából ez minden esetre sajnos körülmény, de viszont el kell ismernünk, hogy a rendelkezésére álló anyagot ügyesen és jól használta fel s hogy műve rendkívül hasznos szolgálatokat teend a további kutatóknak és szép emléke marad mindenkor a nagyhírű tizenhárom városnak. A monographia harmadik kötete az úgynevezett Kisvármegyének, vagyis a tiz lándzsások székének történetét adja.