Századok – 1896

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: A magyarok eredete; őshazája és vándorlása - III. és bef. közl. 880

914 THtjRY JÓZSEF. és Ordától, az Ural folyótól kelet felé s az Aral-tó és alsó Jaxartes fölött fölött elterülő földet kapta osztályrészül, a hol utódai egészen Sejbáni Mohammedig uralkodtak.1) Ez emiitett területen lakó Sejbánnak egyik fiát — mint az imént mondtam — éppen Madsarnak hívták, s éppen erről a területről kerekedett föl Sejbáni a XY. század végén azon seregével, melynek egyik hadosztályát a madsar nevű nemzetség alkotta, — minélfogva a területi és történelmi összefüggésből világossá lesz, hogy ez a madsar nép valami okból Sejbán fiának, Madsamak nevét vette föl és viselte. Nem magától kinálkozik-e már most ennek a kérdésnek olyan megoldása, hogy a magyar nemzeti név eredetileg éppen ugy valamely vezető egyénnek, fejedelemnek neve volt, mint a XV. és XVI. században szereplő, ázsiai madsar törzs neve s hogy ezt a nevet valami politikai, vagy társadalmi, vagy ilyenféle okból vette föl az onugur, unugur nevű nép, vagy legalább ennek egyik, külön vált része ? Tökéletesen ez az eset fordult elő annál a török törzsnél is, a mely Oszmán nevű fejedelmének nevét viseli máig is, noha őseik kaji-nak nevezték magukat. Meg vagyok győződve róla, hogy csakugyan ennek a név-változtatásnak emlékét tartotta fenn számunkra a VIII. század végén és a IX. század elején élt Theophanes bizánczi történetíró eme tudósításában : • »Ezen évben (t. i. Kr. u. 528) a Bosporus (t. i. B. Cimmerius) melléki hunnok Gordasz nevű királya a rómaiak pártjára kelt, keresztyénné lett. S a császár őt szívesen fogadván és ajándékokkal elhalmozván elküldé saját országába, hogy őrizze a római részeket és Bosporus városát .... A hunnok keresztyénné lett királya elmenvén saját országába s találkozván testvérével elbeszélé neki, hogy keresztyénné lett . . . . s fogván a szobrokat, melyeket a hunnok tiszteltek, összeolvasztatá, ugyanis ezüstből voltak és borostyánkőből. Megharagudván ezért reá a hunnok, testvérével Muager-rel (MovaysQtiq) 2) összefogva megtámadták őt s testvérét Muagert tették fejedelmükké.«3) Ugyanerről a dologról Gotfridus Viterbiensis (megh. 1191), VI. Henrik titkára, ezt írta régibb források nyomán az 527. évre vonatkozólag: »Tunc etiam rex Hunnorum Garda L. Defremery: Journal Asiatique 1851. évf. 119 — 120. 1. és Abulgázi 101. 2) Ez a név a későbbi görög íróknál igy van írva Moityeoag (1. a magyar nemzet története ; szerk. Szilágyi S. I. köt. 9). 3) Szabó Károly; Kisebb tört. munkái I. köt. 155, 156.