Századok – 1896

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: A magyarok eredete; őshazája és vándorlása - III. és bef. közl. 880

A MAGvAROK EREDETE, ŐSHAZÁJA ÉS VÁNDORLÁSAI. 911 Ez a magyarázat arra van alapítva, liogy a magyar névnek teljes és eredeti alakja magyari, illetve magyeri volna, minthogy a Gyöngyösi és Erdy-codexben s a Margit-legendá­ban ilyen kifejezések fordulnak elő: magyary urak; magyary Andre lcirál; magery kyral és magery Bela kyral. — A való­ság az, hogy a szó végén levő i hang: melléknév-képző s a magyari éppen olyan népies eredetű kifejezés, mint a Margit­legendában : / diáki nyelv, a Debreczeni-codexben deáki tudo­mány, az Erdy-Codexben deáki bölcsesség, a Debreczeni­codexben francziai; továbbá a mai népnyelvben ezek: széke­lyi és székelyiék, csángói magyarok és csángóiak, szittyái magyarok, vagy szittyaiak stb. Ha a magyari, vagy magyeri volna az eredeti alak, miért találjuk ezt a nevet mindig végső i nélkül, annál a három codexnél jóval régibb történelmi emlékekben ? Mert hiszen Anonymusnál: gens Moger, Hetu­moger, Dentumoger, portus Moger; Kézainál pedig Mogor, a bécsi Képes Krónikában Magor olvasható; továbbá Eejér György Codex Diplomaticusában a következő neveket találjuk: Mogorsciget (= Magyar-sziget) az 1225. évből; Mogor-rew 1228-ból; Mogor-falu 1252-ből; Magyer-falu 1283-ból; Magyar-Baráti 1281-ből stb. Yégre az a vélemény sem állhat meg, hogy a magyar név azonos a török bajar, vagy majar szóval, mely azt jelenti: úr, uralkodó, hatalmas;x) még pedig először azért nem, mert ez csak egyszerű szó-hasonlítás, a mely semmi nemű felvilágosítást nem ad a történetben, pedig — mint tudjuk — itt az az eset van, hogy a nemzet az eredeti nevét valami okból fölcserélte egy másikkal; másodszor azért nem állhat meg; mert ez a bajar, majar nem török eredetű szó, az összes török nyelvek közül csupán a kazáni-tatároknál és turkománoknál használatos, mint újabbkori kölcsönvétele az orosz bojár, vagy bojarin szónak. A nyelvtudomány tehát mindez ideig nem tudott felvilá­gosítást adni a magyar nemzeti név eredetéről; nézzünk szét a történelemben, a mely — úgy hisszük — eddig is fényes eredményekre vezetett bennünket. Ha már a történelemnek mai napság ismerhető leghite­lesebb kútfői szerint a magyar nép a nagy török népcsalád­nak egyik tagja volt: akkor előre is gondolhatjuk azt, hogy ez a második neve is török eredetű s ahhoz éppen olyan for­mán jutott, mint ugyanennek a népcsaládnak többi tagjai, a 9 Yámbéry : A magyarok eredete 204—205 és A magyarság kelet­kezése 128. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom