Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - A Fuló-család oklevelei 874

874 BARÁTH FERENCZ. A MILLENNIUM ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM. káját (»1848—49-ből. Budapest. Franklin társulat. 3 rész«): ott egyes ilyen jelenetek oly plasztikailag vannak megírva,, hogy csak le kellene festeniök. De ők a helyett idegen mestereket utánoznak vagy útszéli genre-képeket festegetnek. Ugy látszik, festőink épp oly kevéssé szeretnek tanulni, mint a napszámban dolgozó irók. Szívesen tesszük a kivételek közé Feszülj körképét és a fiatal Thorma »Vértanúit«. Zenénk a mult század végén, Bihari, Lavotta és Csermák kezén, elérte virágzásának tetőpontját s közel állott ahhoz, hogy a magyar műzene belőle megszülessék ; azonban ott hirtelen megállt a fejlődés, voltakép lehanyatlott. A magyar müzene terén az öreg Erkel lökött egyet nagy erővel s azután visszaestünk a kozmopolita semmibe. Pedig, hogy mennyi kincs van ottan, azt a Káldi által napfényre hozott régi kurucz- és egyéb dalok bizonyítják. Egyedül költőink azok, kik a nemzeti hagyomány és történelem hű őrei és hirdetői voltak, az »Emlékezzünk régiekről« korától fogva máig, habár nem is mindig a legszerencsésebb történelmi felfogással. Nagy közönségünk, még a miveltebb része is, történelmi tudását a hírlapokból meríti; hogy mennyi alapossággal, el lehet képzelnie Politikusaink — igen kevés kivétellel, — történelmünk tanulságait nem ismerik; igen sokan tényeit se jól. A »m. történelmi társulat,« mely éppen a történelmünk iránti érdeklődés növelését czélozza, sokkal csekélyebb pártolásban részesül, mint várni lehetne. A komoly történelmi munkák olvasóinak száma rendkívül csekély. Nincs meg az az állandó, csak valamennyire is jelentékeny olvasó-csoport közönségünkben, mely az ismeretet magáért az ismeretért szereti s érte szívesen áldoz. Mindezek leverő tények, a melyek sokáig nem maradhatnak így. »Minden nemzetnek — mondja egy nagy angol író — saját története az ő legvalódibb bibliája.« Ha azt nem ismerjük, nem szeretjük szivünk teljességéből: sem multunkról,, sem jelenünkről nem lehet tiszta képzetünk s igy sötétben maradunk a jövendő teendőire nézve is. Vajha a millenniumi ünnepek legmaradandóbb emléke történelmünk mélyebb megszeretése lenne, műveltjeinknél! BARÁTH FERKNCZ.