Századok – 1896
Értekezések - BARÁTH FERENCZ: A millenium és a magyar történelem 869
A MILLENNIUM ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM. 871 Mátyás korából, hogy annak szemléleténél arczunk felpirul. :S e teremben járva, akaratlanul feldobog szívünk s Arany szép stanzája jut eszünkbe, mellyel »Mátyás dalünnepét« kezdte. A király ünnepét fogom énekelni, Mikor összegyűltek a dal fejedelmi Fényes Visegrádra, Mátyás udvarában, Dijért, dicsőségért nagy versenyre kelni. Oh lantom, ha értél valamit korábban, Ha egy szikra lélek volt az asszu fában: Most, igazán most kell magadért kitenned, Mert nem szabad nevét hiába fölvenned.« Azután elvonulnak előttünk a törökkel vivott ádáz, kegyetlen harczok; Erdély hős fejedelmeinek küzdelmei a vallásos és politikai szabadságért. A fényes, lágy schönbrunni élet s az insurgens nemesek kora, hogy egy vakitó fényű föllobbanásban végződjék a branyiczkói és isaszegi ágyúk tüzében. És végül ott vannak az 1867 junius 8-át háromszínű szegélyzettel ünneplő napi lapok. És a mi a temérdek sok emlék közt egyszerre és a legerősebben megragadta a figyelmes szemlélőt, ott is a magyar faj legpregnánsabb történelmi vonása volt: a harczosé és katonáé. Minő gazdagsága az ölő, pusztító eszközöknek s micsoda ragyogó fegyvergyűjtemények, családok drága kincsei; más részök idegenekéi, egy pillanatra visszakerülve ide Európa északi és déli részeiből, a kikkel a magyaroknak valaha bajuk volt. Látszott e gyűjteményen, hogy a fegyver a magyarnál nemcsak védő és támadó eszköz, hanem a férfinak legdrágább, legbecsesebb ékszere is. Ezek a fegyverek értették meg velünk a legvilágosabban, hogy miként tudott itt megélni a magyar, annak a kő koporsóban fekvő -csontváznak korától kezdve, a kit a kecskeméti határban ástak ki, a negyvennyolczas szoba faláról nyugodtan, büszkén alátekintő honvédtábornokok idejéig.1) De a történelmi csoport gazdag gyűjteménye nem csupán a harczos magyart tüntette fel, hanem a mivelődés útján *) Erről a gyűjteményről lásd : Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Szerkesztette Dr. Szendrey János. Budapest, 1896. 56* -a
