Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Hegedűs István: Guarinus és Janus Pannonius 854

854 tárcza. Az AKADÉMIA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI ÉRTEKEZÉSEINEK XVI. kötetéből megjelent a VII. szám, mely Komáromy András újonnan megválasztott lev. tagnak székfoglaló értekezését TJgocsa vármegye keletkezéséről szól. Önálló felfogással, a munkára vonatkozó gazdag irodalomnak felhasználásával készült értekezés ez, mely ezen felül még szépen és jól is van írva. — HEGEDŰS ISTVÁN nagybecsű értekezése, melylyel a m. tud. Akadémia első osztályának 1896. márczius 23-án tartott ülésében székét elfoglalta, immár nyomtatásban is megjelent a nyelv- és széptudományi értekezések között. A széles és beható tanulmányon alapuló értekezés, mely »Guarinus és Janus Pannonius« czímet visel, a renaissance e két nagy alakjának egymáshoz való viszonyával, Guarinus életrajza és irodalmi működése ismertetésével foglalkozik és ezzel kapcsolatosan feleletet igyekszik adni arra a felette érdekes irodalmi kérdésre, hogy minek tulajdonítandó a renaissance óriási hatása, holott a korszak latin költészete az antik költészet szellemét tükrözi vissza, holott az utánzás az eredetiséget békóba verte, holott a nemzeti szellemmel ellentétbe jővén, mintegy a könyvek légkörébe vont s a természet üde forrásai helyett a visszaemlékezés benyomásaiból merített. E kéx-dés megfejtésére nézve, hogy saját szavaival éljünk, fogantyú gyanánt szolgál a Janus Pannonius Panegyricusa, mestere Gruarinus dicsőítésére írt költeménye, a melyet e czélból csengő distichonokban magyarra is lefordítva egész terjedelmében (1109 sor) közöl értekezése végén. — GRÓF ANDRÁSSY GYULA alapító tagtársunk a Franklin társulat kiadásában »Az 1867-diki kiegyezésről« czím alatt egy nagyobb, 28 ívre terjedő munkát tett közzé, melyről annak daczára, hogy, mint czíme is mutatja, politikai tartalmú, meg kell emlékeznünk, mivel beható történelmi tanulmányok alapján készült. Kiterjed a szerző s tüzetesen és érdekesen vázolja azt a helyet, melyet Magyarország Európában a középkorban elfoglalt. Éles észszel festi hazánk irányadó szerepét ezen időben, az okokat, melyek a XVI-dik század elején hanyatlását előidézték, akkori helyzetét két nagy (a nyugoti és keleti) hatalom közt; szóval ez a könyv bizonyságot tesz arról, hogy a szerző alaposan ismeri a történetet, logikusan gondolkodik, éles észszel tárgyal. Abban az időben, midőn Magyarországon az országgyűlésen és a megyéken erős politikai tusákat vivtak a politikai pártok, a mi mágnásaink közül is sokan nemcsak szónoklatokkal, hanem röpiratokkal, könyvekkel vettek részt a küzdelemben. Pro et contra. De kiléptek a esatatérre. Ma már ez ritkaságszámba megy; azért örülünk, hogy a nagy államférfiunak kiváló képzettségű fia a régi főurak példáját követte, az irodalmi térre lépett, melyen e szépen és gonddal irt