Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Ehrenberg; R.: Das Zeitalter der Fugger. Geldkapital u. Creditverkehr im 16. Jahrhundert. I. Ism. Kropf L. 834

TÖRTÉNETI IRODALOM. 841 j'ült hamisított dénárok még ennél is kevesebb ezüstöt tartalmaztak, mert csak három, sőt pláne két (!) latos ezüstből készültek és némelykor még 600 ily dénár sem nyomot egy márkát, azaz girát. Nem csoda tehát, hogy végre megfeledkeztek az emberek arról, hogy ezüst dénároknak szánt pénzzel volt dolguk s még ÍI király számadási könyveiben is az uj, rossz ezüstpénzt »rézpénz«-nek nevezik. Mert tudtunkkal rézpénzt, azaz tisztán rézből vagyis ezüst-mentes rézből készültet, nem veretett II. Lajos király, amint ezt Pray és — quis custodiet ipsos custo•des?! — Krizskó Pálx) is, de szerény nézetem szerint hibásan, állítják. Yégre a »legújabb« pénzt 8 latos ezüstből verték, még pedig 428 dénárt egy girából. tehát körülbelül ugyanannyit, mint a régi pénz márkájából. A csekélyebb ezüst tartalmat az akkori árfolyam is elárulja, mert 120 régi ezüst dénár megért 132 dénárt a »legújabb« fajtájából. Hogy visszatérjünk elbeszélésünkhöz, végre, mint sok más magyar szalmatűz, a Fuggerek elleni agitatio is lelohadt, a király visszavette a német bank-czéget jó kegyébe és ezek beküldték számlájukat a szenvedett károkért, mely az ő becslésük szerint 267,648 magyar forintra, azaz 535,296 uj forintra (tehát kétannyira az uj pénzben) rúgott. A király elismerte •e követelésük jogosultságát és halála után utódja a trónon I. Ferdinánd is késznek nyilatkozott, még pedig két ízben is (1527. nov. 1. és 1528. feb. 28.) a 206,741 arany forintban megállapított adósságot elvállalni. De ő sem fizette meg, sőt még uj adósságot is csinált. Nem fizették meg azt utódai sem s azért, Dobel szerint, még 1580-ban is figurái a »grosse ungarische Schuld« a Fugger-ház nem törlesztett követelései között. Ha tehát valaki megrabolta őket, mint ezt dr. Ehrenfeld állítja, ugy — mint látjuk — a rabló nem volt II. Lajos. Mert nemcsak I. Ferdinánd, hanem bátyja Y. Károly és utódaik is folyvást szopták a Fugger-ház vérét, mint a pióczák, míg végre a ház megbukott. Dr. Ehrenfeld szavaiban »az összes veszteség, melyet a Fuggerek a Habsburgok elleni követeléseik fejében a XYII. század közepéig elvesztettek, minden túlbecslés nélkül, mintegy Jcilenczedfél millió rhénusi forint-va, tehető.« {186. 1.) És szerző még sem találja szükségesnek, hogy e kedvenczeinek okozott óriási kár okozóit valami sértő névvel illesse. Tehát ebben az esetben is áll a közmondás, hogy »kleine Diebe hängt man, grosse lässt man laufen« az ősi szokás szerint. Miután azonban e könyvismertetés máris hosszura nyúlt, A körmoczi régi ltamara és grófjai. 48. 1.