Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Ehrenberg; R.: Das Zeitalter der Fugger. Geldkapital u. Creditverkehr im 16. Jahrhundert. I. Ism. Kropf L. 834

TÖRTÉNETI IRODALOM. 835 nokának, a zsidóból kikeresztelkedett Szerencsés Imre tanácsára — hogy silány pénzt veretett. Erre azután az öreg Engel azt jegyzi meg, hogy »nur ein jüdischer Schatzmeister, wie Szerencsés konnte in der Verschlechterung der Münze ein Mittel für die (Verbesserung der) Finanzen suchen.« Si tacuisses, philosophus mansisses. Evvel az egy mondattal is elárulja veterán történetirónk, hogy mily kevéssé ismerte a világtörténelmet, és hogy, különösen a pénzügy történetében, mily kontár ember volt. Mert a pénzsilányítás minden időben divatozott s több példát lehet idézni annak bebizonyítására, hogy buzgó katholikusok, de még vakbuzgó zsidófalók is, mint pl. Szép Fülöp franczia király, szintén vétkeztek e tekintetben. Ez utóbbi fejedelem, Vuitry szerint, 1295-ben elfogatta valamennyi zsidaját, — »ses juifs«, mert rabszolgái voltak — lajstromot készíttetett el javaikról és szigorúan megtiltotta, hogy az ő tudta nélkül közülök egyetlen egyet is szabadon eresszenek. Ugyanazon év május havában pedig egy proklamáczióban tudatta hű alatvalóival, hogy saját és az állam érdekében kénytelen könnyű pénzt veretni s hogy abban a nemesfém tartalom sem annyi, amennyihez elődei alatt szokva voltak. Továbbá, daczára annak, hogy Szent Lajos ideje óta a franczia királyok ismételt rendeleteikkel folyvást üldözték, sanyargatták »Isten választott népét«, egy gíra szín-ezüst ára, mely 1306-ban 23/4 livres volt, 1355-ben ö1/^ livres-re emelkedett, még pedig »forte monnaie«-ban, azaz »jó pénz«-ben; »faible monnaie«-ban, azaz rósz pénzben, 1350-ben pedig pláne l-l livres-re. Midőn pedig a vallás dolgában való vakbuzgalináról liirhedt II. Ferdinánd a fehér-hegyi csatában a szegény cseheket letiporta, a pénzveréssel hű párthivét, Lichtensteint bizta meg, ki egy consortiummal oly könnyű pénzt veretett, hogy egy egykorú Bernáth Gazsi állítása szerint az osztrák forint oly csekély súlyú volt, hogy nem sülyedt el, hanem a víz szinén úszott. A császár zsebre gyűrte a koncznak őt illető részét, potom hat milliót, és könnyű lelkiismerettel folytatta Csehország rekatholizálását és a nemzeti párt kiirtását. Ha pedig modern időből kell példa, ki nem emlékezik Pio Nono silány két-lirás darabjaira? Aligha szabad azt föltennünk, hogy IV. Fülöp királyt, vagy II. Ferdinánd császárt, vagy IX. Pius pápát a zsidók tanították a haute fináncé keresztfogásaira. Éppen a történetírók e járatlanságáról a pénzügyek történetében panaszkodik dr. Ehrenberg is jelen művének bevezetésében. Szerinte Ranke volt az, ki (Fürsten und Völker von Südeuropa czímű munkájában, mely az 1827 és 1836 évek közt