Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

820 A HORVATHY CSALÁD LÁZADÁSA, királyság dicsőségét, mely reá nézve valóban vajmi csekély volt. A magyar nemzetre nézve már rég nem létezett, mert ez gyávára rá sem hederit, László pedig gondosan óvakodott attól, miszerint újabb hódítási kísérlettel drága bőrét veszélynek kitegye. De a tengervidéken is uralma az egyetlen Jadrára szorítkozott, és még annak megtartására is hajóhadra volt szüksége, a nápolyi gályák pedig a ragusaiak által kiszoríttattak az Adriából. Legjobb tehát az eltévesztett speculátióból legalább egy kis hasznot húzni; fogta magát László és kérdést intézett Yelencze signoriájához, vájjon nem sajnálna-e Jadrának tényleges birtokától és a többi Dalmátiára való igények megszerzésétől vagy százezer darab aranyat? Meg kell vallani, hogy jutányosán mérte a királyságot. Úgy találta a signoria is, és minden tétova nélkül ráállt az alkura, 40,000 aranyat azonnal fizetvén, a többit pedig részletekben. 1409-i junius hó 9-én lett megkötve a famosus szerződés, mely szerint László, mint »Dalmátiának törvényes ura és jogos birtokosa« Jádra városát, Albe. Pago, Cherso és Ossero szigetét, tovább a vránai várat minden hozzá tartozó birtokkal, és végre az egész Dalmátiára való igényeit a velenczei köztársaságnak örök áron eladja, százezer aranyért. Azonnal meg is jelent egy pár velenczei biztos Jádra előtt, kellő fegyveres erővel, hogy a várost a signoria számára átvegye, (ezúttal kilenczedszer!); a nápolyi helyőrség búcsúztatóra még kirabolta' és felgyújtotta a várost, és haza takarodott; a jámbor jádraiak pedig követeket küldtek Velenczébe, hogy szépen megköszönjék a szívességet, és a köztársaságnak örök hűséget esküdjenek. A többi dalmát város és sziget csakhamar követte a jádraiak példáját, (természetesen Pagusa kivételével, mely, mint tudjuk, mindég külön és önálló állást foglalt el Dalmátiában, és elég erős volt ahhoz, hogy független állami létét még Yelenczével szemben is érvényesítse;) Spalatóban már Hervoja uralma előkészítette volt a talajt, hogy e város úgyszólván magától, minden külön egyezség nélkül, Velencze karjaiba dőljön; és a többi egymásután, mintegy a természetes gravitatió törvényének engedvén, ugyanazt tette. Csak Sebenico, hol épen polgárháború dühöngött, még két évig késett. Magyarország egy szép napon egyszerre csak arra ébredt, hogy egész csendesen, háború, alkudozás, szerződés, de még bejelentés nélkül, egy nagy és kiszámíthatlan értékű tartománynyal szegénjebb lett, hogy majdnem egész tengerpartját elvesztette! És különös, a büszke, harczias, becsületére tartó magyar nemzet erre fel nem jajdult, fel nem háborodott, fegyverhez nem kapott, hogy az álnok Yelenczén e czudar csalfaságért bosszút álljon, és világos jogát érvénye-