Századok – 1896
Tárcza; Önálló czikkek - Zsatkovics Kálmán: Egy kis helyreigazítás 73
TÁRCZA. 73 EGY KIS HELYREIGAZÍTÁS. Az Anjou-kor jeles történetírójának, dr. Pór Antalnak a Századok f. évi IX. füzetében »Ifjabb Erzsébet királyné, Xagy Lajos király felesége« czímű dolgozatában egy oly állítás ismétlését olvastam, mely már rég megérdemelte volna a helyreigazítást. Pór Antal ugyanis, híven az összes hazai történetírókhoz, nem tudom ugyan bizonyoson, hogy kinek, hanem csak sejtem, hogy DLugossnak a nyomán azt írja fentérintett dolgozatában, hogy Jagelló, mielőtt a Hedvig féi'je és Lengyelország királya lett volna, pogány volt. Hogy mily téves ezen, különben, mint említém, az összes hazai történetírók által elfogadott állítás, — az alább előadandókból önként kitűnik. A Dvina és Ilymen folyók közt elterülő posványos, mocsaras és rengetegekkel borított Litvánia évszázadokon át vadászatból, halászatból és állattenyésztésből tartván fenn magát kész és hálás piaczul kínálkozott a szomszéd országok, különösen pedig a szmolenszki fejedelemség kereskedői és iparosai számára. E kereskedők és iparosok azonban a dolog természeténél fogva ipar- s illetve áruczikkeikkel együtt culturájuk s első sorban vallásuk elemeit is bevitték a litvánok közé. Innét magyarázható, hogy a különben igen elzárkozott életet folytató Litvániában a keleti kereszténység már a XIII. század közepe felé oly elterjedést nyert, hogy magára vonta a római szék figyelmét. IV. Sándor pápa ugyanis, hogy a litvánokat elvonja a keleti egyház befolyásától s a maga hatalma alá juttassa, a litvánok egyik még pogány vallású vitéz fejedelmének, Méndognak oda Ígérte mindazon területeket, amiket az oroszoktól elfoglal, ha megkeresztelkedik. Ez Ígéret folytán Méndog 1255-ben fel is vette latin szertartás szerint a keresztséget, mely alkalommal a pápa tiszteletére Sándor nevet nyert. Mivel azonban az oroszokkal folytatott harczai balul ütöttek ki s így elesett a pápa által neki igért területektől is, elhagyta a keresztény vallást s tovább is a pogány isteneknek áldozott.1) Ez időtől kezdve 1329-ig pogányok voltak a litván fejedelmek, miért az ez évben elhalt Gedimin, az első litván nagy fejedelem még pogány módon temettetett el.3 ) De ha Gedimin pogány is volt, gyermekei már keleti keresztények voltak az egy Keystut fiu kivételével, ki haláláig makacsul ragaszkodott az ősi pogány hithez.3 ) 0 Gebhardi »Geschichte der königreiche Galiczien, Lodomerien und Rothreusen.« 85. a) Alexander Barvinszky »Isatorija Bussi« 106. ') Albert Bagalovics »História Litvániáé.« Lib. I. p. 177.
