Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Jorga Miklós: Philippe de Meziéres. Ism. Kropf Lajos 748

TÖRTÉNETI IRODALOM. 749-jesen megérdemelte, mert ámbár hébe-hóba botlik is, még pedig nagyon komolyan, rendkivtili szorgalommal gyűjtötte össze müvéhez a szükséges anyagot és kitűnő munkát végzett. Bevezetésül »Introduction bibliographique« czim alatt megismertet tárgyának irodalmával. Elsorolja ebben először is De Maiseriis saját munkáit, többnyire még kéziratban; lajstromát adja továbbá a Párisban, s azonkivül német, angol és olasz levél- és könyvtárakban összeböngészett kézirati anyagnak és a mintegy 400 czimre rugó nyomtatott munkák, krónikák és értekezések jegyzékét, mely azonban a nagy tömeg daczára sem teljes. Igy hogy csak egy példát emlitsek, az Albornoz életére vonatkozó adatokat még mindig csak az öreg Sepulveda könyvéből meritgeti s nem idézi pl. Wurm könyvét a biborosról. Ezt azonban talán azon körülménynek kell fölrónunk, hogy úgylátszik szerző még az 1893. év elején fejezte be müvét és ez három évig kéziratban hevert valahol.1) Szerző egy jegyzete szerint ő a nyomtatott munkát jegyzékébe nem vett föl sem általánosan ismert műveket sem könyvismertetéseket. Ugy látszik Werunski munkái is ebbe a kategóriába tartoznak vagy szerző nem ismeri. Egy némely régi irónak nevén pedig javit szerzőnk s azért pl. az öreg Baynaldusra alig ismerünk rá a jelen munkában, hol jól ismert Annalesei változatlanul mint »Rinaldi« vannak idézve. Bzoviusnak ellenben az idézetekben megadja jól ismert latinositott nevét, de a szövegben azért folyvást »Bzowszki«-nak hivja. De még az idézett munkák czimeivel is teljes önkénynyel jár el, mert pl. idézi Ckristophenak egy Histoire du gouvernment temporel czimü művét, mely tudtommal nem létezik, vagy legalább hiába kutattam utána; midőn azután fölütöttem ugyanazon szerző Histoire de la Papaute' pendant le XIV. Siecle czimü jól ismert munkáját, ott a kijelölt helyen csakugyan megtaláltam az illető idézetet. Philippus de Maiseriis 1327 körül született s azért körülbelül 28 éves volt, midőn Aversában meggyilkolták gazdáját András magyar királyfit, Sziczilia megkoronázatlan királyát, kinek meghitt embere volt s kiről nagy kegyelettel emlékezik meg egy iratában, az Epistre lamentable et consolatoire . . . . sur la bataüle de Nicopoli-ban.2) Jorga azt állítja, hogy Fülöp egyenesen Jankát vádolja a gyilkossággal, de ama passusból, melyet idéz más, értelmet nem lehet kifacsarni mint azt, hogy Andrásnak közel rokonait gyanúsítja a gonosztett elkövetésé-9 Egy-két tavai megjelent dolgozatot az Addenda alatt sorol föl a szerző. 5) Egy részét közli Kervyn de Lettenhove Froissart-jában XVI. 445.