Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Ádám Gerzson: A nagy-kőrösi ref. gymnasium története. Ism. Illéssy János 744

TÖRTÉNETI IRODALOM. 747-követelmények súlya alatt kényszorült az állam segélyét igénybe venni, mi iránt a tárgyalások a kormánynyal éppen folyamatban vannak. Ami a nagykőrösi főgymnasiumnak fényt, hírnevet kölcsönzött : az derék tanári kara volt. A monographia írói kiváló szorgalommal gyűjtötték össze a tanárok névsorát, nem elégedvén meg a puszta felsorolással, hanem amennyire lehetett rövid életrajz keretében vázolják egyeseknek a munkásságát. Első a sorban a nyughatatlan vérű, összeférhetetlen természetű Szilvásajfalusi Imre, aki Baranyától kezdve Nagy-Bányáig az ország külömböző vidékein működött tanítóként és lelkipásztorként. Utána a jelenlegi tanári karig 148 tanárnak a nevével és munkásságával ismerkedünk meg. Vannak köztük kisebb tehetségek, jelentéktelen emberek, de olyan nem igen akad, akiről legalább azt ne lehetne mondani, hogy hivatásának buzgón igyekezett megfelelni. Viszont vannak kiváló tehetségek, kiknek neve az irodalom vagy tanítás terén országszerte ismeretes. Irodalmilag működtek: a convertita Veresmarti Mihály, kinek életrajzát Ipolyi Arnold irta meg szépen; Keresztesi Pál, az orvosi tudomány érdemes művelője, Losontzi István az országszerte hosszú időn át használt, népszerű »Hármas kis Tükör« szerzője; Medgyesi Pál, Nánási Fodor Gerzson, Balogh Mihály, aki Csokonai modorában verselgetett s pár népszínművet is írt; Szigeti Warga János, akit — mint a nevére tett ösztöndíj-alapítványok bizonyítják — tanítványai, mint tanárt valósággal bálványoztak, polgártársai, mint embert odaadó tisztelettel vettek körül. 41 esztendeig volt tanára a nagykőrösi iskolának, s főkéjipen az ő magasra törő szellemének, előrelátásának, nagy befolyásának köszönhető, hogy az absolutistikus kormány által 1850-ben kibocsátott Organisations-Entwurf horribilis követelései alatt az iskola össze nem roskadt, osztályait lejebb nem szállította, a tanítás fonalát egy perczig is meg nem szakította, hanem emberfeletti erővel igyekezett a követelményeknek megfelelni, anélkül, hogy felekezeti önállóságából, törhetetlen hazafiságából legkisebbet is áldozatul dobott volna. »Künn az országban nagy felzúdúlás volt e törekvés miatt, a protestáns egyház ellen elkövetett merényletnek vették azt, mert abban a solidaritás megtagadását látták«—irja Szilágyi Sándor a főgymn. igazgatójához intézett s a könyv elején álló nyílt leveleben. Az idő Wargának adott igazat. Az utókor teljes elismeréssel adózik neki s hervadhatatlan érdemli munkatársainak: Báthory Gábor lelkésznek, Nagy Gáspár városi jegyzőnek, Tanárky Gedeonnak a későbbi államtitkárnak és Magyar Pálnak,