Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Pászthói Rátholdi Lőrincz zarándokolása 716

PÁSZTHÓI RÁTHOLDI LÖRIXCZ ZARÁNDOKLÁS A. 727 kezdett az emberi lélek létezésében, létének lehetőségében, mivelhogy a philosophusok állítása szerint a lélek láthat!an, tapinthatlan (incorporea), »impassibilis« valami. De amidőn lent járt az alvilágban, meggyőződött a lélek létének valóságá­ról. A második indok, mely őt az útra késztette, nem igen világos előttem- »Secunda causa fűit quod dicerem serenissimo Principi Domino meo Hungariorum Regi me visitasse locum Purgatorii saepedicti. Unde idem dominus meus suas hono­rabiles litteras sub sigillo majestatis praebebat.« Liszthy följegyzése szerint az ő Lörincze, mint tudjuk, a király paran­csára járt a pokolban. Tinódy másrészről ily féle parancsról nem tesz embtést. A harmadik indok végre az volt: mivel lovagunk sokat hallott sok embertől Hibernia (Irland) minden­féle csodáiról, szentjeinek számos változatos csodatételeiről. Mindezt saját szemeivel akarta szinről-szinre látni, azért jött el. Azt is kérdezte hősünktől interviewer-je, hogy az ő véle­ményében valóban »corporaliter« élte-e át tapasztalatait az alvilágban, testi érzékei révén nyerte-e benyomásait vagy pedig csak szelleme szállott le a purgatoriumba. Erre Lőrincz azt válaszolta, hogy csak azt mondhatja magáról, mit Szent-Pál mondott t. i. »Raptus fui (igy!) utrum extra corpus nescio ; Deus seit.«1) De fölötte valószínű, hogy testileg élte át kaland­jait, nem csupán lelkileg, mert a meddig a barlangban tar­tózkodott, folyvást égett a viaszgyertyája, mert a kilencz darab egyikét a másika után folyvást meggyújtotta s ami fő, fala­tozott (coenarem) mindaddig, mig a purgatoriumhoz vezető barlangból ki nem lépett. Ez végleg eldönti a vitát Lőrincz lovag esetében. Végre egy »De commendatione Dei et militis etc.« czimű fejezetben a kézirat szerzője hálát ad »omnium Creatori,« ki a a lovagot »cingulo militari, hilaritatis vultu, circumspectionis et allocutionis moderamine, inter dominos et amicos laborum com­mendabilium experientia, hebraici, graeci et latini ydeomati­bus inter alia variisque scientiis et virtutum insigniis deco­ravit .... Amen.« Midőn Toldy Ferencz 1871-ben az afadémia II. osztá­lyában fölosvasta értekezését, egy »tisztelt barátja« azt az »Qui de purgatorio dubitat, Scotiara (Irland régi neve) pergat, purgató­rium Sancti Patricii intret, et de purgatorii poenis amplius non; dubita-i bit.« Dialog, de miraculis sui temporis lib. XII. cap. 38. —————v> ') Pál apostol 2. levele a korinthusiakhoz XII. 2. »Tudok egy embert a Krisztusban, ki ezelőtt tizennégy esztendővel (hogyha testben nem tudom; avagy testén kivül, nem tudom) elragadtatott volt a har­madik égig.« a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom