Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Pászthói Rátholdi Lőrincz zarándokolása 716

722 KROPF LAJOS. veszélyeire. De látván, hogy a lovagnak »katona szive kemény alapon állott mint a kőszikla,« elvégre megadta neki az engedelmet az alvilágba való bémenetelhez. A lovag erre rögtön leöltötte saját öltönyét s a perjel új gatyát (femorale) adott rá és három kanonoki albába öltöztette fel őt a vezeklők módjára. Lőrincz pedig mezitláb (discalceatisque pedibus) letérdelt és a földre borúit; mire a perjel és a vele jött másik kanonok elreczitálták fölötte a halottak litániáját és az officium pro defunctis-t. Midőn végre elérkeztek ama responsoriumhoz, hogy »Libera me domine de morte aeterna in die illa tremenda, quando coeli movendi sunt et terra,« a perjel fölsegítette a vezeklőt s mindhárman a responsorium éneklése mellett megindultak a purgatórium bejárata felé. Kiérve a kápolnából éjszak-keletre mintegy négy lépésnyire egy kővel falazott és boltozott*) barlang bejáratához jöttek. Itt azután következik egy homályos passus, melyből annyit értek meg, hogy mielőtt vezeklőnk belépett volna a barlangba, bejárta két társával a szigetet, folyvást énekelve és imádkozva. Végre midőn ahhoz a responsoriumhoz értek, hogy »Dies illa, dies irae, calamitatis et miseriae etc., a barlang bejárat kapuja, mely eddig zárva volt. megnyílt és a perjel szentelt vizzel hintve meg a lovagot búcsút vett tőle; Lőrincz pedig keresztet vetve magára egykét rövid fohásszal bement2) a barlangba, mire a perjel rázárta az ajtót. Amint egyedül maradt Lőrincz, egy magával hozott viaszgyertyát, »a barlang szük volta miatt« kilencz darabra osztotta, melyeknek egyikét folyvást égve magánál tartotta. Nyakáról egy aranyból-ezüstből készült, berillel és más drágakövekkel kirakott ereklyetartó függött, melyben Krisztus keresztfájából négy forgács, a Megváltó öltönyeiből való három szövet darab és más becses ereklyék valának elrejtve. Vele volt azonkívül még egy könyvecske is, mely a hét töredelmi zsoltárt foglalta magában. Eleséget is vitt magával, mint utóbb látni fogjuk, de ezt a kézirat itt nem említi és — ki tudja ? — még talán sziverősitőt is. Vezeklése pedig a kézirat szerint Szent-Márton napján kezdődött »die Sancti Martini ab hora quasi sexta,« tehát déltájban »sole in signo »Ante unam speluncam muratam lapidibus et voltatam foramiue introitus purgatorii existens in altro majore parte Insule concludentem.« 3) Egyikük igy hangzott: »Domine Ibesu Christe, fili Dei vivi, miserere michi peccatori!« Staunton Vilmos, egy angol vezeklő, ki 1409-ben járt ott, azt meséli, hogv a kanonokok tanították őt erre a fohászra, melyet tanácsukra ismételnie kellett, valahányszor találkozott egy lélekkel, jóval vagy gonoszszal. Wright, id. m. 141. Toldy Eerenez vezeklője is ismeri e fohászt.