Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGOK. 701' oklevél, mely — a mint Hunfalvy kivánja — éppen onnan származó, s csaknem fél századdal régibb, mint az általa idézettek, s melyben tisztán ki van fejezve, hogy a regéczi erdőket nem a libertinusok, azaz siculusok (vulgo székelyek), hanem a várban levő gyalogok őrizték. A nép- és tanuvallatók nem ismerték a várőrségi intézményt. E jelentés szerkesztői küzdenek azzal, hogy a sicuhisnak, magyarul székelynek erdőőri, határkerülői jelentést adhassanak. De a dolog nem így áll. A siculus szónak a Timon és Hunfalvy által bele erőszakolt jelentése nincs, és így következtetések magukban omlanak össze. Itt székely várőrökről van szó. E várak fiskusi várak voltak, ez időben Erdély fejedelmei és rokonaik vagy inscriptiónál fogva mások bírták, s azokban fogadott székely őrséget tartottak, a mit mutat az őrök száz száma, a libertinus és gyalogörség kifejezés, valamint a legelső tanúnak agilis— gyorsaságos jelzője, amit csak székelyeknél használtak, s ezt hihetővé teszi az, hogy a fejedelmek az udvarukba rendett székelyeket székhelyükön kívül hadra, és a várakban őrizetre is használhatták. Az érintett vallomásokból a régi várőrségi intézmény átalakított maradványa tűnik ki, s a felhozott esetekben a tény való állása nem az, amit Timon s utána Hunfalvy mond, hanem az, hogy itt nem a székely szó jelent Ört, nem a székely synonim az ör szóval, de az örök voltak régi székelyek, amit Paskó István, regéczkei 65 éves öreg lakos is még tudott s vallott. Hunfalvy következtetéseire ezek észrevételeim. Timon állítására idézem még egy régi írónak az övét megerősítő nézetét. Timonnak oklevelekből, krónikából vagy más régi írásból kell vala bizonyítni, hogy a székely szó régi értelemben őrt jelent. Apor Péter, Csikszék főkirálybírája és Bay Mihály, Thököly Imre moldvai követe ily kétes kérdésben nem hivatott, legalább nem döntő véleményező. Ezt ő maga is érezte, ezért fejezte ki nézetét csak gyanitólag, s talán-képpen. Követői mégis utána mondották megfontolás és bírálat nélkül. Ezek közül kivált Pray indokolatlan ítéletén eléggé csodálkozni nem lehet. Mennyire máskép itélt erről a másfél századdal korábban élt magyar író, Szamosi István (Analecta Lapidum Vetustorum et nonnidlarum in Dacia AntiquitatumMDXCIII.), midőn írja: »hogy Bonfini az erdélyi székeleket (Sekelos) siculus-oknak nevezi, a kiknek ezekkel semmi köze, minthogy e szó bizonyos eredetét a hazai nyelvből veszi (cum certam ex patria lingua teneat vocis originem). a kiknél (t. i. a székelyeknél) a Székhel (Sekhel) a székgyülések helyét jelenti. Mely szót, mint barbárt, Bonfini a tudományok felsőbb ítélőszéke elébe vivén és a latin nyelv nemesebb körébe bejuttatni akar-