Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

698 JAKAB ELEK. Ezekkel egészen ellenkezőt állít Jerney 1844-ben írt Keleti Utazásában. Szerinte a váradi Regestrumban 1219 évre a 17. §-ban említtetik villa Zecul, 1217-re a 208. §-ban Biharienses de Centurionatu Sceculzaz, 1216-an ismét villa Scecul = Székelyfalu. Székelytelek. E szerint Biliarvárának egy század osztály-vidéke (járása) székely névvel jelöltetek, hihetőleg az ott lakó besenyő székely népségtől (257. 1.) Jerney szerint a Biharban levő Székelyhíd, németül Sichelhidnak mondatik, s ez valamint a pozsonyvármegyei Székelyfalva, a mit a németek Sekel-nek, a tótok Szecul-nak mondanak, úgy Tolnavármegyében Kis- és Nagy-Székely faluk, Szabolcsban is Székely nevű falu besenyő székelyektől inkább kaphatták nevöket. Sőt Jerney az iránt sem bizonyos, hogy a Névtelen jegyző által (c. L. LYI) említett Sicidi és sycli név az erdélyi vagy magyarországi székelyeket jelezte-e ? En hátrább erről is szólok. Eöl kell vala még keresnem a szabolcsvármegyei Székely és Szakoly községeket, valamint a Királyhágó nyugati alján elterülő Báródságot, mely a XY-dik században Magyarország és Erdély közötti e nagy átjáró út közelébe határőrül volt elhelyezve* népe és falvai egykor Sólyomkő várához tartoztak, s bár nyel vök oláh volt, nemesi szabadságot élveztek. De szabadságidőm kitelése utamat félbe szakította. Maradjon hát ez fenn egy további nyomozódónak, a ki a mit én elkezdettem, folytassa és pótolja s fogyatékos följegyzéseimet igazítsa meg. Y. Kutatásaim eredménye a fenforgó vitás kérdésekben. Első a palócz-székely rokonság. E rokonság nemcsak tájszólási, de ethnograpliiai, gondolkozásmódbeli és érzületi, műveltségi és jeliemi rokonság. De politikai tekintetben különböznek egymástól. A palóczok 1848-ig jobbágy viszonyok közt éltek, a székelyek ellenben történeti emlékezéstől fogva mindig egyenlően szabadok s nemesek voltak. A palóczok földesuraikat szolgáló, közterheket viselő nép, a székelység, mióta e földön lakik, mindig katonailag szervezett, különálló s önkormányzattal biró nép, melynek kebelében ősidőktől fogva a XYI. század közepéig a hadnagyság és bíróság két főhivatalát nemek és ágak szerént viselték, azután fő- és alkapitányaikat, törvényszéki bíráikat és alsóbb tiszteiket szabadon választották, csak legfőbb polgári és hadi tisztjöket, a székely ispánt nevezte ki a király, a kinek czíme máig benne van a magyar király czímében. Történeti múltjukban van azonosság. Egyikről sincs máig teljes hitelességgel kimutatva: kik voltak