Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Delaville; de Roulx: Cartulaire Général de l’ordre des Hospitaliers de Saint Jean de Jérusalem (1100–1310.) Ism. Kropf Lajos 659

662 TÖRTÉNETI IRODALOM. elején történt ez, midőn a rendnek magyarországi ága valószínűleg már elég erőteljesnek érezte magát és önállóság után kezdett epedni, mert az elválás első nyomaival máraz 1216—1225 közötti időközben találkozunk. így pl. Potthast közöl egy regestát (Regesta Pontificum Romanonim I. no. 5102) 1216. április 20-áról, melyben a rend magyarhoni főnöke »procurator hospitalis in Hungaria«-nak van czimezve és 1225 után folyvást »perjel«-nek2) czimezik őt a pápák a rend magyarhoni főnökét. Az 1250 év körül a szakadás teljes, de a vránai perjelség hivatalos okiratban csak 1345-ben3) jelenik meg először midőn I. Lajos király a vránai kastélyt az ispotályosoknak adományozta. A kastély a rend birtokában maradt, ennek eltörléséig, midőn a »korona« elkobozta a maga javára a birtokot, mig később a mohácsi vésszel Magyarország egy jó nagy részével együtt Vrána is török kézre került.4) A puszta czím tovább is létezett, még pedig az olasz »nyel\ «-ben (langue d'Italie), míg végre 1604-ben a német »nyelv« (langue dAllemagne) reconstitutio-jával a vránai perjel czíme hivatalosan lett ismét elismerve.5) Miután a lovagrendnek Magyarországban alapított rendpedig 1186-ban Martinus előbb prágai prépost »praeceptor Hungáriáé Boliemiae et omnium aliarum terrarum ab Oriente et meridie et septemtrione adjacentium«-nak van czimezve. 3) Pesti Frigyes közli (Az eltűnt régi vármegyéit II. 243) a Jánoslovagok mestereinek általa összegyűjtött névsorát melyben legrégibb Rembold 1234-ben, ámbár a templáriusokról szóló értekezésében azt állit ja, bogy Kembold már 1232-ban volt mester. Ennél régibb a fönebb emiitett »B. Procurator Hospitalis Ierosolymitani in Hungaria.« L. Fejér Cocl. Dipl. III. I. 228. -) Erről azonban csak a II. kötet megjelenésével fog talán meggyőzni. 8) Ezt szerzőnk alkalmasint Pray nyomán állítja kinél első perjelnek Raimond de Monte Bello, másodiknak a hírhedt Fra Moriale van említve. Erre nézve Pesty azt jegyzi meg, hogy e két perjelt az oklevelek nem emiitik és ők »különben is az oklevelesen hitelesített perjelek névsorában nem találnak helyet.« (Eltűnt vármegyék II. 244.) Evvel bizonyára azt akarja megértetni velünk, hogy Petrus Cornuto ki 1335, 1336, 1340 és 1341-ben szerepel az okiratokban mint »prior per Hungáriám et Slavoniam,« még 1347-ben is annak van emlitve s azért a fönt említett két perjel intrusus — ha t. i. az 1347. évben nincs hiba. 5) Egészen más dolgot beszél azonban Pesty. (Id. h.) Ő közli a vránai perjelek névsorát Baracskai Mátvásig az utolsó residens perjelig 1521-ben kí még János vitéz volt. A mohácsi vész után a »világi kormányzók már folytonosságban voltak« gróf Zrínyi Miklósig ki 1543-ban lett kormányzó. »Megszűnvén evvel a kormányzói hivatal, a zágrábi káptalan nagyprépostja vette föl a Prior Auranae czímét.« Szerinte továbbá Vitkovics Benedek volt az első .... (1632.) ki ép iigy mint utódai az 1652. Pl. törv. czikk erejénél fogva a magyar főrendiházban foglalhattak helyet.