Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

630 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, is elébb ki kellett érdemelnie, mert Zsigmond pénz és ember nélkül jött az országba, és így nem is volt képes azt a bitorló ellen megvédeni. Nem maradt neki hátra más, mint kevés nappal a menyegző után fiatal nejét elhagyni és egymaga visszatérni Csehországba, hol testvérbátyja a római császár segítségével, és brandenburgi tartománya elzálogosításával sereget is, pénzt is szerezni remélt. Ez alatt Károly Zágrábban maga köré gyűjtötte párthiveit, és Palisznai János, Horváthy János és László, Laczkfy István és Simontornyay István, valamint egy csapat olasz és horvát zsoldos kíséretében 1385. deczember hóban felvonult Buda felé. Senki sem állotta útját, és Károly felizente a királynéknak, hogy nincs semmi más szándéka, mint a királynékat megelégedetten alattvalóikkal kibékíteni. És itt kezdődik egy, mind a két részről utálatos álnoksággal szőtt ármánykodás, mely egyik félnek sem válik tiszteletére. A királynék nagy pompával elejébe mentek a »kedves rokonnak,« és aranyozott díszhintóban felűtték ős Buda várába, Károly pedig nem akart a királyi palotába szállni, hanem színlelt szerénységgel polgári lakba vonult. Nemsokára azonban elfogadta a »kormányzó«-i czímet, és mint ilyen áttette lakását a várba. Innét azonnal országgyűlést hívott be Budára, a karácsonyi ünnepre; és hogy daczára az idő rövidségének mégis az összes magyar nemesség összegyűlhetett, mutatja, hogy a dolog már régebben előkészítve volt. Az országgyűlés többsége Károly pártján volt, de még a köznép, az utcza is tüntetett mellette, hogy mi okból, az csakugyan nehezen található ki. Mind sűrűbben, mind hangosabban hallatszott a nép kiáltása, »nem kell az asszonykirály! Károlyt küldte nekünk az Úristen az egekből!, ez legyen a mi királyunk!« A királynék hivei hallgattak. Ez által felbátorítva Károly azon ürügy alatt, hogy az utczai zavargások a királynék biztonságát veszélyeztetik, a palotát olasz és horvát katonái által megszállatta, azután elérkezettnek hitte az időt, hogy az álarczot levethesse, és Máriát egyszerűen lemondásra szólította fel, mondván, hogy láthatja, miszerint a közvélemény ellene van, és a magyar nemzet nőnek nem akar engedelmeskedni, jog szerint őt, Károlyt, illeti a trón, mert nincs rá példa, hogy a magyaron nő uralkodott volna, és ugyanőt akarja a nemzet királynak, azért ne álljon ellent a nemzet akaratának, hanem mondjon le. — Mária, kiben kevés ambitió volt, hamar beleegyezett, hiszen neki a korona úgyis csak lénytelen külszín volt, nem kívánt egyebet, csak hogy hagyják békében férjéhez utazni. Erzsébet ellenben indulatosan kifakadt; nem sokára