Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

626 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, Horváthy János, Horváthy Pál zágrábi püspök mind megjelentek az udvarnál, és túltettek egymáson loyalitásuk biztosításában ; még a vránai János vitézek maguk is felhagytak az ellentállással és megadták magukat október hó 28-án; perjelüket Palisznai Jánost — az egyetlent, ki szilárdon pártjánál kitartott és megadásról mitsein akart hallani — letették és elűzték, és a vár kapuit kitárták a királyiaknak. Palisznai szövetségeséhez Tvartkó királyhoz menekült Boszniába, a királynék pedig örömmel engedtek a vitézek meghívásának és meglátogatták a várat november hó 4-én és egy pár napig Yranában időztek, mire Jadrába visszatértek. Csak az év vége felé hagyták el a tengervidéket, utoljára még Kőrös városában megállapodván, azon meggyőződésben, hogy most már az egész ország végleg pacificálva lett. Ugyanazon meggyőződésben volt maga a nádor is, annyival is inkább, minthogy nemcsak az említett, de más módon is igyekezett volt a királynék partvidéki uralmát biztosítani. Még emezek tengermelléki utazásuk előtt t. i. barátságos érintkezésbe lépett volt Velenczével; magyar követség járt a laguna városban, és velenczei követség Budán, hogy a turini békét Mária királyné nevében is esküvel megerősítse, és egy tíz évre szóló véd- és daczszövetséget kössön .a két hatalom között. E szövetség dolgában Garay nagy buzgóságot fejtett ki, és eleinte a signoriánál nagy előzékenységre is talált; ez utóbbi késznek nyilatkozott, a királynénak szükség esetén hajókat rendelkezésére bocsátani, (persze illő áron,) kikötőit a királyné ellenségei elől elzárni, és ezen netaláni ellenségeket minden élelmi és hadi szerek tengeren való szállításában megakadályozni. Igaz, hogy ennek fejében a signoria azt is követelte, hogy az esetleg szükségelt hajók könnyebb felszerelése szempontjából a dalmát révek megnyittassanak a velenczeieknek*), mely feltétel kézzelfogható czélzatosságánál fogva nem volt elfogadható. A szövetség egyelőre nem is jött létre, de akkor, mikor Garay a királynékkal a tengervidéken járt, még mindég azt hihette, hogy Velenczében erős hátvédet nyert. Vájjon politikai éleslátásra vall-e ezen hite, egy több százados ellenséggel és vetélytárssal szemben? — az már más kérdés; de másrészt akkora csalfaságot mégis csak bajosan tételezhetett fel a signoria részéről, a minővel ez tényleg élt; mert míg ez még alkudozott Garayval, és »jó hajlamait« hangoztatta, adclig Tvartkóval tényleg szövetségbe lépett, három gályát szállított neki, velenczei tengerész parancsnoksága alatt, Márki Sándor, Mária királyné életrajza, (Magy. tört. életrajzok, 1. évfolyam.)