Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Rački; Fr.: Thomas Archidiaconus; Historia Salonita. Ism. Pór Antal 54

5 G TÖRTÉNETI IRODALOM, se kisebbségére, se hátrányára ; de előnyére nem vált se neki, se egyházának, hogy ügyetlenül bnzgó, szeretet és kímélet nél­kül buzgó, nem a maga helyén volt buzgó. E túlság az érde­mes férfiú rendetlen ambitiójából sarjadt. Ezen szentes, titkos, soha be nem vallott, sőt eltagadott és ki nem elégített ambi­tiója tette őt denunciánssá azok ellen, kiktől előmenetelét fél­tette, kétszínűvé, áskálódóvá, igazságtalanná azok iránt, kik az érseki székbe jutottak, az ő — mint hivé — örökébe, melyet méltatlanul bitoroltak. A korabeli spalatói érsekek ezért mind igen gyarló emberek, mert magához méri, ki szelíd és nyugott lelkű, nem is tud róla senki olyasmit, amit sze­mére vethetne. Csak az emberek irigysége rontotta és keserí­tette meg életét, élesítette fölfogó tehetségét a világ gonosz­sága, mások tudatlansága iránt, azért itél nem ritkán oly elke­seredetten felölök. Mint afféle jámbor ember azonban Istenre bízza a gonoszok büntetését. Ki is jelölé pontosan, ha Isten keze elérte ellenségeit. Nem hálálkodik ugyan róla, de saját­ságos! ha őt különféle kellemetlenség éri, ha saját főpapja leteszi hivataláról, ha négy barátja közül a legválságosabb pillanatban három elhagyja, ha minden igyekezete mellett se lehet érsek, sőt a ráesett választásról — hiába minden ellen­kezése — lemondani kénytelen, ha letépik a ruhát testéről, szitokkal, gyalázattal illetik: ebben nem látja Isten fenyítő kezét, bíinei érdemlett jutalmát. Egyébiránt származására is, míveltségére is latin, azaz olasz volt. Spalatóban 1200-ban született, ugyanitt 1268 május 8-án halt meg. Nemzete iránt előszeretettel viseltetik, ellenben éppen nem szereti a szomszéd, durva horvátokat, nem igen rokonszenvez a magyarokkal már azért sem, mert érsekei több­nyire magyarok. Amióta a magyar királyok elfoglalták Horvát- és Dalmát­országot, arra törekedének, hogy e tartományokat mentül több kapocscsal fűzzék Magyarországhoz. E kapcsok egyike a spa­latói érsekek valának. Már Kálmán király Manasses nevű magyar hívét tette érsekké ; ennek utódja Absalon, szintén magyar volt ; azután Péter, ki innét a kalocsai székbe jutott, egy másik Péter, Gönczöl (Guncellus ') és Hugrin (-}• 1248 november 28-án), mind magyarok. Ezen, a magyarok iránti ellenszenve mellett is nem csekély köszönettel tartozunk Tamás főesperes könyvének. Amit e Guncellus, Kuncelinus, Kunel, Kunc stb., a Konrád vagy Kunrád keresztnév kicsinyített alakja, mely a máig is virágzó Keönczeöll és Gön­czöl nemes családoknak, Göncz városának, még a mennyei Gönczöl szekeré­nek is nevet kölcsönzött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom