Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

604 JAKAB ELEK. háború következett, az ország két táborra oszlott, egyik az öreg, másik az ifjú király mellett fogott fegyvert, Béla király fia nejét és fiát Patak várából erőhatalommal elvitette, az ifjú király Erdélybe menekült, s a székelység közelében Feketehalom várában vonta meg magát, ott készítvén el védelmi tervét. Az erdélyi részekben lakó híveit atyja üldözéséről értesítvén, őket maga mellé fegyverre hívta fel, várparancsnokait védelmére s a netalán atyja által ellene küldendő seregek szétverésére szólította. A nemzet rokonszenve mellette nyilatkozott s csakhamar oly hatalmas sereget gyűjtött zászlói alá, hogy atyja hadait legyőzte, Déva és Hunyad vár parancsnokai az ifjú király ellen küldött segélycsapatokat szétszórták, s Béla királynak fia általi legyőzetését is meg kellett érnie, a kinek akkora lett a magyarok előtti tekintélye, hogy az 1267-ki országgyűlés törvényczikkeit atyjával és ifjabb Béla testvérével együtt írta alá, mint Magyarország ifjú királya s Erdély herczege. (Vestig. Comitior. 134. 1.) Az ifjú király balsorsában iránta való hűségét leginkább bebizonyította a háromszéki s főleg Kezdi és Orbai széki székelység, mi által királyi jóindulatát nagy mértékben megnyerte. A király elismerő volt a székelyekhez: egyeseknek is adományozott birtokokat; de ekkor adományozta a Kézdi széki székelyeknek együttesen az Aranyos és Maros folyók között fekvő s Thorda várához tartozó Aranyos földet, melyen V. István és IV. László mint adományozó, III. Endre, mint az 1291-ben névszerint megerősítő királyok idejében 29 faluból álló Aranyosszék, mint ötödik székely szék megalakúlt. Elhalván az öreg király 1270-ben, utána fia, István következett, a ki két évi uralkodása alatt Ottokár cseh király és osztrák herczeg ellen két nagy háborút viselt; hadai megjárták Ausztria és Morvaország földét; bizonyos, hogy abban első sorban a vág-völgyi székelyek vettek részt, de az erdélyi székelyek előtt kedvelt király zászlói alól ők sem maradtak ki. A hadi szerencse nem kedvezett, Istvánnak békét kellett kötni; ő visszakapta Kőszeget a többi várakkal és vármegyékkel, de lemondott Styria és Karinthia iránti igényéről maga s örökösei nevében, valamint azon királyi Clenodiumok visszaköveteléséről is, a miket testvére, Anna, csellel vitt a cseh királyhoz, u. m. a koronáról, kardról, arany lánczról, nyaklánczról, arany csészékről és más drágaságokról. Szerencsésebb volt a Bolgárországgal viselt két hadjárata, melynek következtében az országot Magyarországhoz, czímerét többi királyi czímereihez csatolta, mely harczában — föltehető — bogy az erdélyi székelyek is részt vettek.