Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

602 JAKAB ELEK. Yága tiszta magyar falu és nagy község, 2057 lélekre megy lakóinak száma. A Farkas és Varga kihalt nemzetségek ezímeres nemesek voltak, a többi 1848-ig jobbágy. Győry István községi fő iskolatanitó, — aki 50 év óta szolgál a községben — Vága népe őseredete iránti kérdésemre úgy nyilatkozott, hogy ő 1840—1843 körül hallotta idevaló öregektől, hogy a régi időkben néhány székely, köztük Nagy János ide beszármazott, s azoktól terjedett el itt a székelység. Ma ezeknek utódai nincsenek. 0 sem tud e hagyományról többet s más székely hagyomány sincs fennmaradva a községben. De a népnek arczszíne, erős, izmos testalkata, vérmérséklete és kedélye székely rokonságra mutat. Önérzetes, bátor, férfi és nő közép termetű, jobbadán gesztenyeszín barna, a régi aranyosszéki és marosszéki székelységhez hasonlók; a férfiak szebbek, erőteljesek, azért a szaporaság köztük nagy; a férfiak kedvencz állata a ló, s már a 6—7 éves gyermek jól megüli; a katonaságot kedvelik, s többnyire huszároknak sorozzák be. Férfi és nő rendkívül munkás, vetélkednek egymással szorgalomban és takarékosságban. Ezért vagyonosak is. Minden lehető utat-módot kitalálnak, hogy mindig munkájuk legyen, s vagyonukat gyarapítsák. Vága magyar népe erős hazafias érzelmű. Kossuthot, mint a nép nagy jóltevőjét tisztelik, s fiaikat egész utczaszámra nevére kereszteltetik. Nézzük már most a mai tények és a régi történelmi adatok tanúságait összefoglaltam Ha a Vág- és főkép a Morvavölgyben szórványosan ma is meglevő székely nyomokat és exlékeket összefoglalva az oklevelekben és krónikákban levő adatokkal egybevetjük, a vitás kérdésre sok világosság derül, s megtudjuk: kik voltak s miként juthattak e két helyre a magyar hajdankorban a székelyek, s mikor s mi okból alakultak a székely telepek ? A Névtélen jegyző azt írja a XII-ik század 9-dik vagy 10-dik tízedében, hogy honfoglaló őseink (nyugat felől) a magyar birodalom határául a Vág és Morva vizét állapították meg, azt földvárakkal s más erődítésekkel biztosították s őrizetére besenyőket rendeltek. Ezt a krónikák s okleveles emlékek egyaránt igazolják. A besenyők állandó ott lakók voltak. De szükség volt még egy más harczias nép segélyére is. Ezek az erdélyi székelyek voltak. Királyainknak részint rokonsági, részint fegyver- és más szerzett jogon támadó háborús viszályai Morváért, Styriáért, és Ausztriáért ez országok fejedelmeivel. II. Gézától (1141.) kezdve, IV. gúnynevén Kun László királyig (1290.), sőt egészen III. Endréig, melyek másfél századig tartottak. Egyszer egyik, máskor a másik fegyveres seregei