Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - Zsatkovics Kálmán: Észrevételek Lehoczky T. ur „Kollonich-alapítvány a Rákócziak korából” cz. czikkére 562

TÁRCZA. 563 jobbnak ismert helyen közzétenni egész terjedelmében a Kaminszky kinevezését tartalmazó fejedelmi iratot. Harmadik észrevételem végül az, hogy ha ki is nevezte Rákóczy munkácsi püspöknek Kaminszkyt, ez mint püspök, nemcsak a püspöki székhelyt, a munkácsi zárdát, de a munkácsi egyházmegyét sem látta. Tudjuk ugyanis, hogy De Camelis halála után 1707. ápril 7-én XI. Kelemen Yinniczky Gryörgyöt, a premisli püspököt nevezte ki Munkács egyházmegye adminisztrátorává,3

) míg I. József király tudomást sem vévén e kinevezésről, 1707. szept. 22-én munkácsi püspökké Hadermarszky János József Szt. Bazil-rendű szerzetest nevezte ki.4

) A Vinniczky kinevezése ellen az összes clerus nevében és megbízásából 1707. július 10-én kelt feliratában 5

) Blazsovszky János zempléni főesperes remonstrált, kérve egyúttal a papság által megválasztott Hadermarszky megerősítését s tudjuk azt is, hogy az I. József, valamint az özvegy Mária Eleonora királyné és a III. Károly ismételt kérelmei daczára az egriek ellenzése folytán Hadermarszky nem nyerhette ki a pápai megerősítést s így 8 évig, t. i. 1715-ben történt lemondásáig, ha nem is névleg — mert sem megerősítve, sem felszentelve nem lett püspökké, — de tényleg ő volt Munkács egyházmegye püspöke. Kaminszky Petroniust tehát nem azért hagyják ki állandóan a püspökök névjegyzékéből, — mint Lehoczky úr gondolja, •—mert a római szék által nem volt megerősítve, hanem egyszerűen azért, mert e névjegyzékek szentesítői nem tudtak semmit a Kaminszky Petronius püspökségéről, mert ha tudtak volna, úgy bizonyára őt is ép úgy felvették volna a püspökök névjegyzékébe, mint Hadermarszkyt, a ki szintén pápai megerősítés nélkül kormányozta az egyházmegyét. Különben Kaminszky Petroniusnak nem igen irigylésre méltó emlékét örökítette meg a történelem. Kaminszky lengyelországi születésű és kétségtelenül erősen jezsuita nevelésű Szt. Bazilrendű szerzetes volt, kiben a képzettséget és különösen a nyelvtudományt csak az ambiczió és az ennek szolgálatára rendelt szolgalelkűség és árulkodási viszketeg múlta felül. Kevéssel felszenteltetése után Horvátországba ment az Unió terjesztése végett, hol azonban, mint a következmények mutatták, igen csekély sikert mutathatott fel, ámbár, az alább említendő levelében azt írja : »qui primus intulerim in Croatiam unionem et in maximis persecutionibus itidem egregiam operám in fide Catholica plantanda navarim.« Horvátországból 1670 táján Magyarországba jött, hol, mint ugyanabban a levelében írja: »pro posse mea genti Ruthenae, 3) Duliskovics u. o. 33. 4) Basilovics, Brevis Notifia etc. II. 191. ä) Duliskovics u. о. 34.