Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Wass Bertalan: Horvát István életrajza. Ism. dr. Váczy János 47

48 TÖRTÉNETI IRODALOM. előtt sem inkább, mint Horvát István előtt. Ez működésének teljes alapja, a melyre szétágazó munkásságának minden iránya és szála visszavezethető. Azonban ha a tudomány nem az igazságot tekinti végczéljának, hanem politikai czélzatot szolgál, a legtöbbször olyan hínárba jut, a melyből kimenekednie lehetetlen. A kívánt hatást megteheti, a nemzeti önérzetet erősítheti ; de sem módszere meg nem tisztül, sem eszközei ki nem alakulnak. Az igazság a legtöbbször veszélyeztetve van. íme Horvát István pályájának hatása, dicsősége s tévedései. Az emberi szellem nyilvánulásainak akármely ágában vakra fordúl az ügyekezet, ha mellékes czél szolgálatába szegődik. Ez történt a magyar szellemi élet majd minden ágával a múlt század végén s a jelennek legalább három első évtizedében, midőn a költészet végczélja nem a szép, a tudományé nem az igazság volt. Vagy helyesebben : mind a szép, mind az igazság maga a nemzetiség kifejtése volt. Ez a politikai czélzat tölti el a magyar szellem munkásait szent hevüléssel s teszi őket kitartókká, és avatja őket újabb történelmünk apostolaivá. így aztán a mily áldásos siker koronázza harczaikat tisztán nemzeti szempontból, majdnem oly hátra maradnak a költészet és tudomány végczéljának elérésétől. E többször elmondott felfogást ismételnünk kellett a jelen alkalommal, midőn a magyar tudománynak oly rendkívüli szorgalmú és tehetségű bajnoka élettörténetéről elmélkedünk, mint a milyen Horvát István volt. Bár kutató szelleme a nyelv- és történettudomány terén sok tekintetben új irányt mutatott, óriási adatot felhalmozott s a múlt emlékei közé visszavágyó sóvár szemnek több helyen tisztára egyengetett ritat nyitott : hasonlíthatatlanul erős nemzeti érzése s ennek másokba ültetése volt hatásának titka s pályájának örök érdeme. S vájjon ezzel nem többet használt-e a mi speciális nemzeti viszonyaink között, mintha minden tekintetben jeles történetíróvá fejlődött volna ? Aligha. S így működése bármily téveteg irányba csapott is épen buzgó nemzetisége alapján: az a nemzedék, a mely a jelen század politikai, irodalmi és társadalmi harczát oly derekasan megküzdötte, az ő honszerelmétől kapott szikrát, a mely liova-tovább lángra lobbant a keblekben. Mint tudós és tanár épen olyan irányt szolgált, a melyre legnagyobb szükség volt az ébredező nemzeti szellem hajnalán és szolgálta ez irányt éjjeli-nappali munkájával, tollával és szavával, rengeteg ismeretével, lelkesedésével, egész életével. Tévedéseit már korában észrevették, de azért mindenki hatása alatt állott, A mai történettudós szánalmás mo-