Századok – 1896

Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - I. közl. 519

FORGÁCH FERENCZ ÉLETE. 539 dolgot, liisz épen oly időben történt, mikor nagyon is mutatkozott az udvar iránt a kellemetlen érzület, sőt tartottak tőle, bogy az adott példa követőkre talál.1) Forgách Erdélybe jötte útját vágta jövő nyugalmának. A túlságos becsületvágy, emelkedni vágyás elszakítá az udvartól, hol eddig kedveltségre talált és csöndes, de buzgó működése már addig is sok és elég magas jutalomban részesült ; érzékenykedése meg visszatartá, hogy a kibékülés megkezdett utján előbbre menjen. Ezek alapján oly udvarba jutott, mely sem politikai, sem vallásos fölfogásának meg nem felelhetett s épen azért igazán jól nem is érezhette magát benne. Igy lesz előttünk érthetővé, hogy bár János Zsigmond kedvezően fogadta, tanácsosává tette, az eltörölt kolozsmonostori apátság birtokaiból 1569. febr. 17-én hat falut ajándékozott neki,2) mégis még mindig a magyar viszonyok fejlődését nézi s a mint ezek ugy alakultak, hogy visszatérésére s emelkedésére reményt nyújtottak, rögtön alkalmazkodott hozzájok. Pedig 1569 vége felé. a viszonyok ilyesmód alakulnak; a győri püspök ellen már megindult a mozgalom, eltávolítása közkivánság volt, azzal fenyegetődzött a gyűlés augustusban, hogy a szokott jövedelmét elvonják tőle.3) Forgách fölhasználta a kedvezőnek mutatkozó körülményeket s újra Olaszországba ment, a nélkül azonban, hogy ez utja előtt az erdélyi udvarral végleg szakított volna. Nem is lett volna jó, mert igen tévedt volna, ha Miksát oly engedékenynek hiszi, hogy biztosra veszi Delphini eltávolítását; biz az még 1569 után évekig győri püspök maradt. Különben Forgách hamar kiábrándult. Midőn 1569 vége felé Eaguzában tartózkodott, megfordult Benessa Péter házában, ki e helyen az erdélyiek ügyeit alkalom adtán támogatta. Ekkor már vége volt Forgách bizodalmának s János Zsigmondnak akart kedveskedni azzal, hogy -a Benessánál talált magyar vonatkozású művet (Tubero 1490—1561-ig menő magyar történelmét) lemásoltatta s megvitte János Zsigmondnak. Ez a visszaút valószínűleg 1570 martiusában vagy áprilisában volt.4) János Zsigmondnál újra szívesen látott ember volt Forgách, kinek részére a már tett adományt újra biztosítja s a támadá') Y. levele öcscséhez, Katonánál XXV, 63 1. 2) Tanácses ezime s adománya Csanádihoz intézett levélből látszik. (Forgách levélt.) Az előbbi levél arra is bizonyíték, hogy Forgách külföldről ment Erdélybe. s) V. ö. 1569. országgy. XXXV—XXXVIII. czikk (Magy. országgy. Emi. V, 269-270. 1.). 4) Eenessa levele Katonánál XXV, 270—72 1. és a Forgách kiadásokban ; v. ö. Mocsáryt 141. 1.