Századok – 1896

Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - I. közl. 519

536 SÖRÖS P. PONGRÁCZ. volt, megjelent Forgách. Ez az országgyűlés egyéb ügyeken kívül a fölebbviteli törvényszék tagjainak megválasztásával is foglalkozott s Eorgáchot is taggá választá.1) Sajátságos azonban, hogy Eorgáchot már nem nevezik váradi püspöknek, hanem egyszerűen pozsonyi prépostnak. A nehézségek tehát, a mint látszik, nemcsak nem szűntek, hanem fokozódtak is és Forgách bosszúságában lemondott a semmi tényleges értékkel nem bíró »váradi püspök« czímről. A győri püspökség ügye, mint Verancsics levele s ez az országgyűlés világosan bizonyítják, nem lehetett oka a szakításnak. Deliát mire vágyódhatott Forgách, ki már püspöki czímmel, bárói ranggal, titkos tanácsosi s alkanczellári méltósággal, apátsággal, prépostsággal birt? A későbbi írók Ferdinand kanczellárjának, Magyarország kanczellárjának nevezgeték Forgáchot, sőt a vele rokonságban álló Révay is kanczellárnak czímezi2) Azonkívül, hogy alkanczellár helyett czímezik őt így, nem egy már-már feledésbe ment hírnek nyomai rejteznek-e ebben a czímzésben? Nem kanczéllárság után vágyott-e ? Nem ez a kívánsága talált-e visszautasításra? Oláh, ki már évtizedek óta kanczellár, 1567-ben idős ember volt (maga írja, hogy 1493-ban született), már betegeskedett s baja a következő évben sírba is vitte őt. Forgách erre az állásra vágyódott, mint erre tényleg adatunk is van. Kortársa, Istvánfi, írja, hogy »Forgách Ferencz Erdélybe ment, mert Miksánál a kanczellári méltóság kérésénél visszautasításra talált.« 8) Oláh nem volt hajlandó Forgách kedveért lemondani s Miksa még jót akarva sem léphetett föl Forgách kedvéért erőszakosan Oláhhal szemben. Ez magyarázza az éles hangot, melyet Forgách e jeles főpapról írtában használ. Sőt magában Forgáchban is egyenes utalást találunk erre az esetre, mely utalás annál fontosabb, mert igen kevéssel ez események után tette az író. Ezeket mondja : »Az alacsony származású esztergomi érsek, ki mások gyűlöletessé tételével jutott a legmagasabb helyre, mindenképen arra törekedett, hogy a helytartóságot és kanczellárságot megtarthassa. Mindenkinek sérelmes volt, hogy ez minden magas méltóságot maga birt, hogy méltatlanúl sok ember méltóságát elfoglalta. «4) >) 1567. országgy. XXVI. törvczikk. (Magy. Országgy. Emi. V, 150—151. 1. s) De sacra Corona Beg. Hung. (Swandtner, Script. Eer. Hung. II, 276.) 3) Istvánfi jegyzete Gregorianci Mnemosynonjához, Kovachich, Script. Min. I, 101. 1. 2. jegyz. v. Ö. még a 111. lapot. ') Forgách 254. 1. V. ö. még Forgách 302. 1.