Századok – 1896

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai 485

498 TIIALLÓCZY LAJOS. igaz, hogy Tomislav eleinte visszaszorít,á őket (lásd Diocleas с. XII.) ; de aztán mégis bevonultak (lásd Diocleas с. XIII. Névtelen XLY.) ; de nyugati kalandozásaik miatt ez a hódítás nem volt tartós. (L. Diocleas с. XIII.) Ez az összeegyeztetés azonban teljesen értéktelen, mert tények összezavarásán alapuló regéket egyeztetni annyi, mint különféle dalokat össze-vissza énekelni. Szabó Károly a vezérek korában (194. 1.) elfogadja a Névtelen adatát és Solt vezér idejébe teszi a horvát hódítást. Ezzel ellentétes âZj â mit helyesen mond, hogy a magyaroknak a keleti birodalomban tett kalandozásáról a X. század három első évtizedében a byzanti forrásokban mit sem olvashatunk. A névtelen s a diokleai pap előadását tehát más kútfő nem támogatja s így a X. század első három évtizedére nem lehetnek hiteles források. Két nagyobb magyar beütést igazolnak a byzanti kútfők s Nesztor : 934. és 943-ban Ezekre vonatkozik-e a magyar monda, vagy egyéb fel nem jegyzett beütésre, összefügg-e a névtelen Diocleassal ? — nem tudjuk. Valószínűnek valószínű, hogy a honfoglaló magyarság a Balkán nyugati ékébe már ekkor is (900—934) betört, hogy ott győzött s vereségeket szenvedett, s hogy úgy a horvátokkal, mint a szerbekkel érintkezett, de ez csak feltevés, melynek támogatására felhozható Diocleas és a Névtelen, de nem mint történeti bizonyíték, csak mint jellemző forrás. Diocleasnak itt közölt harmadik magyar vonatkozásával, hogy Vladimir »Surbia« fejdelme elvette a magyarok királyának a leányát s magyarok és szlávok közt ekkor békét kötöttek (cap. XIV.), még kevesebbre megyünk. Egyszerűen adják Diocleas vonatkozásaként, de azzal a megjegyzéssel, hogy egyátalán nem bizonyos, honfoglaláskorbeli X. sz. adatról van-e szó. Ezekből a vonatkozásokból válik érthetővé Diocleasnak sokszor idézett s formailag érdekes, hosszabb tudósítása a magyaroknak egy kalandjáról. * Diokleasról megjegyeztük, hogy latin redakcziójú szövegét egyedül a Lucius munkájából ismerjük, de hogy annak több változatú példányának kellett lenni, bizonyítottuk. A diokleai pap krónikájával azonban szorosan egybefügg az ú. n. horvát krónika, melyhez Papali, Marcus Marulus és Kaletic Kaletich) Jeromos nevei fűződnek.