Századok – 1896

Értekezések - LEHOCZKY TIVADAR: Kolonich alapítvány a Rákóczyak korából 438

KOLONICH-ALAPITVANY A RAKOCZYAK KORÁBÓL. Midőn П. Rákóczy György, kinek a lengyel trónra való vágyódása miatt a bosszúálló lengyelek az északkeleti megyékben volt gyönyörű birtokait oly kegyetlenül elpusztíták, e tragikus esemény után három óv múlva, 1660. június hó 8-án elhúnyt, nagy terjedelmű fejedelmi javait ifjú neje, az erélyes és tevékeny özvegy, Somlyai Báthory Zsófia vette gondozás alá, hogy azt árván maradt gyermeke I. Rákóczy Ferencz részére épen fentartsa. Az özvegy hévvel kezelte uradalmait Sárospatakról és Munkácsról, hol felváltva tartózkodott s gazdatisztei s udvarbírái által összeiratta jobbágyait s azok fiait és vagyonait, mint melyek alapját képezék jövedelmeinek, nem hagyván ki az úrbéri összeírásból a görög-katholikus papokat, az akkor úgynevezett batylcó-kat sem, valamint azok fiait a popovicsolcat, kik többnyire szintén papoknak beváltak, vagylia többen voltak, mint »gyaJcolc«, azaz »orosz-deákok« kántori minőségben élősködtek a falukban, fizetvén a censust, vagy mint batykok a nyestpénzt, mi rendesen négy forintot tett évenként. Terjedelmes gazdasági utasításokat is bocsátott ki tisztei számára s erélyesen védte érdekeit a megyékkel szemben ; de a bécsi udvar irányában mély hódolatot tanúsított s onnan várván oltalmat és szebb jövőt, annyira elragadtatott annak szellemétől, hogy 1661. évben fiával együtt a r. katliolikus hitre visszatért, mi felett Leopold császár és király azon évi nov. 13-ki levelében örvendezését nyilvánítá s őt és fiát kegyelméről s oltalmáról biztosítá ;x) de ezért minden igyekezete mellett sem tudta a király kegyét annyira hajlítani, hogy elkobzott erdélyi javait visszanyerte volna. A többi közt idő folytán Leopold király 1669. febr. 10-dikén szabadalmat adott neki hogy munkácsi uradalma területén sóbányákat nyithasson s Budai kamarai levéltár IG. es. 14 к.