Századok – 1896

Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - II. és bef. közl. 394

AZ 1807-IK ÉVI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS; Kiadatlan források alapján irta : Wertheimer Ede. MÁSODIK ÉS LIEFEJEZÖ KÖZLEMÉNY. Vay legkedveltebb és legbensőbb bizalmasaihoz tartozott Szentkirályi László, pestmegyei követ, kit, szellemi jelentőségénél és nagy befolyásánál fogva, az országgyűlés második vezéregyéniségének kell tekintenünk. Miként pártvezére, űgy ő is ügyes és hallgatag volt. Társalgás közben űgy megválogatta szavait és oly óvatos volt kijelentéseiben, hogy soha senki sem hivatkozhatott reája, viszont minden tartózkodást félretett, valahányszor arról volt szó, hogy pártja gondolatait írásban fejezze ki. О volt az ellenzék tolla. Hozzá jött mindenki, hogy eszméit és véleményét vele közölje és ő, bármily tarkák és elütök voltak azok, bámulatos módon tudá e tarka egyveleget egységes egészszé összeforrasztani. Mint zárkozott, mogorva ember, ki az élet minden örömét kerülte, csakis az egyszer megállapított tervek keresztülvitelében lelte minden örömét, melyekhez lénye egész szívósságával és makacsságával ragaszkodott.1) Egészen más benyomást tett az idegen személyekkel való érintkezésben Balogh János alispán, Komárommegye követe, országgyűlési dolgokban nagy gyakorlattal bíró férfiú és az u. n. országos pártnak valóságos oszlopa, melytől őt sem fenyegetéssel, sem csábitgatással nem lehetett eltántorítani. Mig Yay és az ő legközelebbi bizalmasa belsejüket az egész világ elől elzárták, addig Balogh vidám és kedélyes természetével mindenütt barátokat tudott magának szerezni. Mesteri szónoklatait örömest hallgatták. Mint a törvények alapos ismerőse, hivatva érezte magát azokat minden támadás ellen megvédeni. Tőle ered az a kijelentés, hogy: büszke arra, hogy ő az a nemes ember, kitől még a király is fél.2

) Leurs, isii. s) Leurs 1811. — 1807 jun. 4-én igy ir Baloghról : »Leboutefeu deces districts (du Danube) est le vi-comte Balogh de Comorn.« B. M.