Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - V. J. Értekezések iskolai értesítőkben - 378

TÁRCZA. 379 •egymásután felsorolja, hanem lelket ig3-ekszik azokba önteni. Figyelme mindenre kiterjedt az iskola életében s annak külső és belső világát részletesen elénk rajzolja. A munka nagy méltánylatot érdemel, szerzőjének iigybuzgalma és szakértelme pedig igazi dicséretet. Pontról-pontra kiséri a mozzanatokat, de azért sohasem száraz és unalmas ; látszik, hogy hosszas tanulmányt fordított munkájára. Schuster Henrik A SZÁSZRÉGENI ALGYMNASIUM TÖRTÉKETÉT közli az értesítőben (német nyelven). Két forrást említ 1619-ből és 1722-ből, de ezeket bővebben nem magyarázza; csak a XVIII. század utolsó előtti évtizedéből fenmaradt egyházi jegyzőkönyv adatait használja fel az iskola épületének s a működő tanárok javadalmazásának történetére nézve ; részletesebben azonban az 1792-ből való tanulmányi rendet ismerteti, illetőleg közli, a melyből a tananyag felosztása is kitűnik. Eleinte, egészen a jelen század ötvenes éveiig csak elemi iskola volt Szász-Régenben, 1853-ban állította fel az egyházközség az algymnasiumot, a melynek tehát számba vehető története alig van. A dolgozat alapos és rövid vonásaiban is teljes képet nyújt Szász-Régen iskolai életéről. Lauk'í Albert »A MAGYAR KIRÁLYSÁG A XIII. SZÁZADBAN« •czímű dolgozatát az aradi áll. főreáliskola értesítőjében közli. Leginkább a vármegyei felosztással foglalkozik s a legjobb forrásokra támaszkodik. Hangsúlyozza, hogy az Árpádok alatt nem volt még kikerekített megyei terület ; alapjuk a vár volt, s körüle terültek el a királyi birtokok, a melyeken az udvarnokok és jobbágyok laktak. A megyék határait igyekszik lehető potossággal meghatározni, a melynek alapján — mint írja — az ország térképét is elkészítette erre a századra vonatkozólag. A rövid kis dolgozat beható tanulmány eredményének tetszik. Baróti Lajos »RÉGI UTAZÓK BUDAPESTRŐL« czímű becses kis dolgozata a budapesti VIII. ker. reáliskola értesítőjében látott napvilágot. A szerző sorra veszi a legrégibb forrásokat a XII. századbeli Arnoldustól kezdve s a fenmaradt tudósításokat nagy közvetetlenséggel magyarázgatja. Hosszabban szól Bertrandon de la Bro(]uiere értesítéséről, a ki 1433-ban a Szentföldről visszajövet látogatta meg Budát és Pestet. Aztán Bonfini és Oláh Miklós adatainak felhasználása után Eschenloer Péter boroszlói követ leírásának fontosabb részleteit közli, a ki tudvalevőleg Mátyás királynak Beatrix királyleánynyal tartott fényes esküvőjéről hagyott ránk élénken megírt tudósítást. A mily pompás városnak tűnik föl Buda a boroszlói követ leírásában : épen oly gyászos képe rajzolódik annak elénk a XVI. századból Busbeck, Gerlach és Schweigger adataiban, valamint a Bocatiuséiban. Az utolsó író, a kinek tudósítását a szerző felhasználja, Brown Eduárd a XVII.