Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Lorenz; Ottokar: Genealogisches Handbuch der europäischen Staatengeschichte. Ism. dr. Wertner Mór 362

történeti irodalom. 3-volt. Az emberek azon percztől kezdve, midőn kulturlényekként felléptek, egészen a görög és római politikai és társadalmi teljvirágzásnak klassziczitásáig önkormányzási jogukat és a vele egybekötött, a létérti barezban érvényesítendő jogokat •egyesekre ruházták át. mely állapot a népvándorlásszülte erjedési folyam bevégeztével frank minta szerint ismétlődött, hogy különféle változások után lényegében még is egy és ugyanaz maradván, máig fennálljon. Ennek pedig az a kifolyása, hogy a népek életének és az államok alakulásának főmozzanatai egyes családok genealógiai momentumaitól befolyásoltattak. Mily eredményeket szült e befolyásolás különböző korszakokban és különböző helyeken az emberek sorsára és haladására? azt e lapok keretében nem igen lehet kritikai vita tárgyává tenni ; annyi azonban áll : hogy a középköri megszilárdult idlapotok belépte óta az európai népele életének •és az államok alckidásának erjedési folyamában a genealógia képezte a kovászt. Azért nem elég dicsérendő dolog, hogy oly kiváló történész. mint Dr. Lorenz Ottokár tanár 1891-ben megjelent »Genealogischer Hand- und Schulatlas« czímű művében kijelentette, hogy az ő meggyőződése szerint senki sem képes történeti eseményeket más mint genealógiai úton megérteni •és felfogni. E nyilatkozatnak a genealógiai tudományra való nagy jelentőségét e helyen már méltattam, — ma csak -egyet-mást a fennebbi atlasznak második, bővített és javított kiadásaként megjelent »Genealogisches Handbuch der europäischen Staatengeschichte« czímű könyvről akarok mondani. A könyvnek alapterve és czélja változatlan maradt ; a ki a »Handbuch«-ban talán az Európában kihalt és még élő uralkodó családok nemzedékrendjét keresi, nagyon csalódik, hisz maga a könyv sem akar csatórftörténelmi szolgálatot tenni : a ki pedig graphikai, plasztikai úton arról akar tájékozást nyerni, hogy az idők folyamán miként szállt át a hatalom egy kézről a másikra, hogy a politikai jelentőség mérlege miként szállt fel és alább, szóval, a ki tudni akarja, hogy miképen jegeczedett ki az európai államok rendszere •genealógiai úton ? az, habár nem mindig és nem mindenütt, <le a legtöbb esetben meg lesz elégedve ; nem ok nélkül mondom »nem mindig és nem mindenütt«, mert a könyvnek mennyiség és minőség tekintetében meg vannak bizonyos hézagai. Ily természetű könyvnek semmi szín alatt nincs megengedve, hogy — habár szándék nélkül is — valamelyik államot feltünőleg kiemeljen vagy mellőzzön; még a legkisebb