Századok – 1896

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése - II. közl. 310

312 ÁRPÁDKORI KÖZÖK TATÁSÜGYÜNK Mindezek ellenére is a csanádi iskolát elemi ioTcolának tartom.1

) A legendának »sciencie artis liberális« kifejezése korán sem követeli, hogy az ismereteknek azon fokát tételezzük föl, mely a triviummal járt. Ezenkívül nem szabad feledni, hogy itt csak egy kezdődőben levő iskoláról van szó, a melyben eleinte egy, majd két ember tanít ; s hogy a nagy paphiány nem is engedte a behatóbb kiképzést, mert az oktatásnak gyors egymásutánban és rövid idő alatt kellett végbe mennie. Megelégedtek tehát itt is a latin olvasás és írás, továbbá a számolás és ének elemeinek tanításával, —• miként ez a külföldi kolostori, székesegyházi és káptalani iskolák elemi fokán szokásos volt. Érdekes tudni, hogy a csanádi iskolának első növendékei nemzetiségre nézve magyarok, akiket Gellért épen ezért nagyon szeretett. Ebből meg a magyar nemzet ügyét igazán szivén viselő püspökre ismerünk Gellért személyében. Hiszen rokonszenvét a magyar ajkúak iránt az a fölfogás fakasztotta meg, hogy a magyar nemzetet kereszténnyé csak oly egyének tehetik, akik csontok a nemzet csontjából s vér a nemzet véréből, — s így a nemzeti érzületnek osztályosai s beszélői azon nyelvnek, melyet a nép szivei is, ért is, s amely lelkét épen ezért legkönynyebhen meghódíthatja a kereszténység eszmekörének. Rajta van, hogy minél több tanuló látogassa az iskoláját. Szívesen felfogadja tehát a kicsinyeket, akiket hozzá hoznak, és beadja az iskolába, ahol azután szinte éjjel-nappal folyik a tanítás. De még ezzel sem elégszik meg. Szétküldi embereit a Dunántúlra, ahol ekkor már szépen neki lendülhetett a tanultság. Hiszen három püspökség — Pécs. Veszprém és Győr, — továbbá a székesfehérvári káptalan és néhány apátság sok ifjút kiképezhetett annyira, hogy ismereteik megütötték a papnál megkövetelt mértéket. Küldöttei nem térnek vissza siker nélkül. Felhívásukra iskolát végzett egyének érkeznek Csanádra s fölvételöket kérik a papságba. Gellért teljesíti kérésöket. Fölszenteli és a lelkészségek élére állítja őket. De Gellért püspök, bármennyire hajlott is a szíve a magyarokhoz, nem volt túlzó, soviniszta. Látta, tudta, hogy egyházmegyéjét különböző nemzetiségek, lakják.2

) Ezek meg') Ezen nézetet vaUja'Karácsonyi is: Szent-Gellért élete és művei 117.1. 2) Nem osztozom azon felfogásban, mely azt vallja, hogy Magyarország ekkor »egy nyelvű,« »egy nemzetiségű volt.« (Mcirczali Henrii; : A magyar nemzet története. II. 285. 1.)