Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - I. közl. 581

18 THAL Y KÁLMÁN. tehát ő már összefüggésbe hozta a püspök-senátort és naplóbejegyzéseit az abrenunciatió tárgyalásával, azonban adatok hiányában cs.'ik vagylagos véleményt mondhatott : derítsük fel ezt az ügyet is, a mi a rozsnyai tanács-jegyzőkönyvből könnyű feladat lesz. A jan. 22-iki ülésben, a mint a detronizatiót elhatározták : a fejedelem a senatus elé azonnal Illyés ügyét terjészté, t. i. »hogy Illyés István almvsiensis püspök Senátor Űr ő Nga, mind az Confoederatióhoz, úgy az senatori hivatalhoz erős hittel köteles lévén, Nagy-Szombatban (hol mint az esztergomi székes főkáptalan tagja lakott), az ellenség (a Lipótvárát. most, ezen őszszel megélelmezett és akkor serege egy részével Nagy-Szombatot is érintett Starhemberg es. maréchal hadai) elől nemhogy kinyomúlt volna, hanem inkább ottan bévárván, magát suspiciosussá tette, — azért mit érdemlene ezen cselekedetért?« A tanácsurak, mielőtt a kérdés érdeme fölött tárgyalásba bosátekoztak volna, szükségesnek ítélték Illyés meghallgatását: »mivel fogja magát menteni?« Minthogy pedig a megnevezett főpap már Rozsnyón volt: »azon mentségnek meghallgatására« kiküldettek hozzája br. Sennyey István főcancellár, Pettes András ansáriai püspök, egri nagy-prépost és Jánoky Zsigmond alcancellár senatorok. Kik is — ezzel az ülés véget érvén, s másnap, a vasárnapi ünnep miatt tanácskozmány nem tartatván, — a hétfői, január 24-iki ülés elején tették meg kiküldetésükről jelentésüket. Mely jelentésből az derűit ki, hogy Illyés senator nem előleges eltökélésből : »hanem az ellenségnek reménség kívül való odaérkezése miatt« maradt bent Nagy-Szombatban ; »mindazáltal hitivei pecsételvén, hogy ellenséggel se nem szólott, sőt maga házábúl ki sem ment : ezen ratiókra nézve mentsége acceptáltatott.« Mivel azonban a püspök, »akarván magát bizonyos (egyházi) könyveknek kibocsátására szolgáló munkára applicálni«, egyszersmind senátori tisztéről való lemondását írásban benyújtotta s búcsúzik : »kihez képest a Méltóságos Fejedelemtül és Senatustúl elbocsáttatott, úgy mindazonáltal, hogy a secretumoknak megtartására, valamint azelőtt volt, úgy azon hiti s kötelessége alatt maradjon.« Vagyis Illyés István e napon megszűnt tagja lenni az országtanácsnak; és mivel már a január 22-iki fontos tanácskozmányban sem vehetett részt: az abrenunciatió titkába nem volt beavatva; egyébként pedig — mint látjuk — esküje továbbra is kötötte a hallgatásra. Ugyané január 24-iki ülésen — több, most ide nem tartozó tárgy mellett — az abrenunciatió ügye is szóba került még egyszer ; nem érdemileg : mert az immár meghozott hatá-