Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Békefi Remig: Emlékkönyv; melyet Magyarország ezeréves fenállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi rend. Ism. Dr. Áldásy Antal 148

TÖRTÉNETI IRODALOM. Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi rend. Budapest, 1896. Harangzugások, milliók ajkáról fakadó hálaériekek közt virradt reánk hazánk fennállásának ezredéves ünnepe. Kit annyi halszerencse, oly sok csapás sújtott, e nemzet megmu- t tatta, hogy meg nem törhető őserő lakozik karjaiban, hogy azt, mit ezer év előtt alapítottak honfoglaló ősei, ezer éven keresztül meg bírta oltalmazni, védeni minden támadás ellen, és csorbítatlanúl viszi át az ősei vérén szerzett örökséget egy új ezredévbe. Valóban kevés nemzet az, melynek ily dicső mult jutott osztályrészül. Kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy az ősök által elfoglalt földön már ezerév óta, küzdve ezer r.ieg ezer ellenség ellen, megfogyva bár, de törve nem, él és uralkodik. S midőn a második ezerév küszöbén a bennünk lángra lobbant érzelem arra késztet, hogy buzgó imát, hálaadást rebegjünk el a magyarok Istenéhez, a hálaadás, az öröm mellett megrezzen szívünkben egy húr s mind hatalmasabban halljuk a benső szózatot: »Emlékezzünk Régiekről.« Igen, »Emlékezzünk Régiekről.« A második ezredév küszöbén önkénytelenül is egy pillantást vet vissza a lefolyt ezredévbe nemzetünk, s midőn lelkében felidézi a mult emlékeit, midőn végig jártatja szemeit a mult eseményein, önkénytelenül is érzi, hogy kötelessége beszámolni honfoglaló ősei szellemének arról, hogyan bánt a kezére bízott kincscsel, hű, becsületes sáfárja volt-e annak ? E törekvés, beszámolni a nemzet ezredéves történeti múltjáról, gyújtotta meg az irodalomban a fáklyát, melynek fénye messze bevilágítja egész hazánkat, Nemzet-testünk minden egyes tagja a mult emlékein lelkesedve leteszi a kegyelet virágát a hon oltárára. Vármegyéink, városaink, egyházi és világi testületeink vállvetve iparkodnak történetükkel