Századok – 1896

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Az ónodi országgyűlés történetéhez - I. közl. 1

4 THALY KÁLMÁN'. elismerő, békítő leveleket küldözgettek Rákóczihoz, — erélyes hangú diplomatiai jegyzékeket a cs. udvarhoz, hol Hamel-Bruyninx holland követnek kormányától meg volt hagyva : érintkezzék Rákóczival a felújítandó béketárgyalások ügyében ; a ki is Okolicsányi Pál békebiztost járatta a fejedelem táboraiba, leveleivel, üzeneteivel. Bercsényivel viszont a másik békebiztos, br. Szirmay István és gr. Kéry Eerencz főlovászmester levelezett, — majd pedig a hatalmas britt fővezér Maryborough herczeg vejét, Sunderland lordot küldék hozzá találkozóra. Rákóczi, az Aldássy tanulmányában részletesebben vázolt franczia negociatiók folytatása mellett is, hajlandónak mutatkozott fölvenni a békealkudozások fonalát még egyszer, s udvarias készséggel válaszolgatott Bruyninx leveleire, így pl. okt. 23-kán, decz. 2-kán ; Okolicsányi által pedig még bővebben üzent mindezekről. Elhatározásait azonban főként decz. 2-iki levelében tette le. Miről alább. E közben a fejedelem szükségesnek ítélé »a hadakozásnak továbbvaló folytatásárúi« stb. leendő tanácskozások végett a senatust (kormánytanácsot) összehívni Rozsnyó városába, decz. 13-ára. (Emlékirataiban csak így említi: »az esztendő végére«.) Ugyancsak mémoires-jaiban, szokott nyíltságával megírja azonban a fejedelem azt is, hogy a senatus e rozsnyai összehivatásának főoka a franczia Icirálylyal Jcötendö szövetség ügyének megbeszélése vala ; s azután a dolgot kifejti, lígy, a mint Aldássy tanúlmányában, a Századok 556—557. 11. szórúl szóra idézve van. (Nem akarjuk itt ismételni.) Rákóczi előadván e helyütt, hogy az országot függetlennek s a királyi trónt megüresűltnek nyilvánítandó határozatot mely okokból és pedig egyhangúlag fogadta légyen el Rozsnyón — egyelőre titokban tartás kötelezettsége mellett — a kormánytanács: Emlékiratai ezen elbeszélését hosszú időkig kétségbe nem vonta, hanem való tényűl vevé a történetírás, — mely e fejedelemnek nemes, lovagias, önzetlen jelleme egyik fődíszéűl épen a leplezetlen őszinteséget tekinté mindenkor. És így is maradott volna ez végképen, — ha a legsötétebb Bachsystema közepén, 1855-ben elő nem áll egy osztrák történettúdós: Fiedler József, a maga »Actenstücke zur Geschichte Eranz Rákóczy's« cz. két kötetes kiadványával, s ennek nyomán képtelen elferdítésekkel kidolgozott »Der blutige Landtag zu Onod« cz. értekezésével. Eiedler Vetéssy irataiból merített. A Károlyi-nemzetséggel rokon, szathmármegyei nemes Kökényesdi Vetéssy László, — a később politikai kalandorrá, sőt sikkasztóvá aljasúlt szökött